Regős Róbert: Ez a hajó is elment (?)

Amikor ezeket a sorokat írom, hetven fölött jár azok száma, aki az Index szerkesztőségnek tagjai közül felmondtak, mert nem tartják elfogadhatónak a nyomásgyakorlás azon formáit, amelyekkel a portált a hatalom el akarja lehetetleníteni.

Hogy őszinte legyek, kicsit elszámoltam magam. A Fidesz haszonélvezőit mohóbbnak tartottam annál, semhogy elengedjék azt a pénzt, amelyet kizárólag azoktól lehet lenyúlni, akik nem hajlandók hirdetni a kormánymédiában.

Tévedtem. Úgy tűnik, a választási ciklus közepén vannak magasabb politikai szempontok. Célszerű a ciklus közepén lerendezni azokat a tényezőket, amelyek potenciális kockázatot jelenthetnek. Választásokat persze az Index működése mellett sem egyszerű nyerni. Ahhoz életképes ellenzék is kell. Nagyobb választói tömegek átsodródása a jobboldalra persze akkor sem várható, ha a propagandamédia ezt a portált is bekebelezi. Ám a kritikai módon gondolkodni képes honpolgárok száma jelentősen csökkenhet, s ez komoly haszon a jelenlegi rezsim számára.

A magam részéről két problémát mégis látok ebben a mérhetetlen falánkságban. Azt ugye nem képzeli senki, hogy Dull Szabolcs elmozdítására, erre a minden jóérzésű emberben hányigert keltő húzásra, merő véletlenségből került sor az EU 7 éves költségvetéséről, illetve a gazdasági mentőcsomagról való megállapodást követő napokban. Mindenki hazudik, aki azt állítja, hogy Magyarországnak ezekre a pénzekre nincs szüksége. Szép lassan szivárognak a hírek arról, hogy a gazdaság pénzügyi gondjai jóval nagyobbak annál, mint ahogy eddig azt a kormánysajtó kommunikálta. Éppen ez teszi mérhetetlenül felháborítóvá a gazdaságélénkítő, többnyire vissza nem térítendő támogatások jelentős részben Fidesz közeli oligarchák körében való lecsapódását. Ugyanígy azt a mérhetetlen herdálást is, amely Orbán bolondériája, a stadionépítések és a kül- és belhoni akadémiák fejlesztése körül zajlik.

Arról nem is beszélve, hogy ezek nélkül az uniós pénzek nélkül a magyarországi fejlesztések a zéróhoz közelítenének. Ideje volna tudomásul venni, hogy a magyar gazdaságot a hazai munkaerő kizsákmányolása mellett az EU-s támogatások és a külföldi tőke működteti. Ezek nélkül egyetlen kormány, így a jelenlegi sem volna képes ilyen hosszú időn keresztül konzerválni a hatalmát. Itt az ideje annak, hogy az Európa Parlament konkrét jelét adja a demokrácia, illetve az európai értékek iránti elkötelezettségének.

Az EP felől már hallani olyan szándékról, hogy a költségvetési szavazás során újra fel kellene keményíteni a jogállamisági kritériumokat. A Fidesz talán korán örült, s meghosszabbított keze talán túl korán csapott oda az Index főszerkesztőjének. Az portál körüli történések legfőbb tanulsága számomra éppen az, hogy ebben a helyzetben – a jövő szempontjából – Magyarország legelemibb érdeke a jogállamiság érvényesülése, s nem az, hogy néhány százmilliárdot még belepumpáljunk nemzeti oligarcháink feneketlent zsebeibe. A jogállamiság megteremtését azonban aligha várhatjuk el a politikai hatalom jelenlegi birtokosaitól. Az EP kezében még van ütőkértya, s ezzel Orbán stratégái mintha nem számoltak volna. Csalódást jelentene a számomra, ha a közösség nem játszaná ki ezeket a lapokat.

Az Index kivéreztetésével kapcsolatban a hatalom másik bakija szerintem a következő. Sikerült könnyen, különösebb vircsaft nélkül a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványba belepréselni a legtöbb számottevő orgánumot a megyei lapoktól az országos napilapokig. Ami sehogy sem fért volna bele, azt beszántották és sóval hintették be a helyét. Így járt a Népszabadság is. Meglepődtem, mennyire simán ment. Az Index kasztrálása azonban rávilágított arra, hogy a Népszabadság, bármennyire sikerült is megújulnia, s valódi értékeket közvetítenie, igazából mindvégig a mai 50 pluszosok lapja volt. Ez határozta meg arculatát, szerkezetét, stílusát.
Az Index azonban más. Ez a portál ízig-vérig a rendszerváltás szülötte, a rendszerváltás után született generációk felülete. Óriási erénye, hogy ennek ellenére is képes volt az idősebb korosztály tetszését elnyernie. Az Indexet azonban igazából az egyetlen olyan társadalmi réteg érezheti magáénak, amely képes volt Orbánt meghátrálásra kényszeríteni. Az internetadó elleni tüntetések résztvevőihez. Az Index kivégzésével a rezsimnek az EP mellett ezzel a tömeggel kell konfrontálódnia. Sikerülhet újra! Ennek kezdetét jelentheti a ma esti tüntetés. Nem dalolva, énekelgetve, petíciókat megfogalmazva, szarul felolvasott buta szónoklatokat hallgatva, másokra várva, hanem erőt mutatva. A szemükbe üvöltve, hogy nem egy internetes portált vesznek el tőlünk, hanem a rendszerváltás néven nevezett reményhalmazt, melynek valaha ők is a részei voltak. Nem az Index léte forog kockán, hanem a jövőnké.

Nem tudom, hogy fordulnak a dolgok. Én személyesen hálával tartozom az Indexnek, hogy éveken keresztül lehetőséget adott számomra e blog keretében a szabad gondolkodásra és véleménynyilvánításra. Köszönettel tartozom az olvasóimnak is. Azoknak, akik bátorítottak, s várták a posztjaimat. És azoknak is, akik gyakran komoly sebeket ejtve támadtak rám, s vádaskodtak a véleményem miatt. Erősebb lettem általuk, mert mindvégig tudtam, az én hibám is, ha nem tudom meggyőzni őket az álláspontomról. Amíg nem áll helyre a rend az Indexnél, Blogger Bob nem jelentkezik ezen a felületen. Ha végképp elmegy ez a hajó, akkor más felületen keres megszólalást, vagy teremt magának megszólalási lehetőséget. De el nem hallgat, mert hallgatni most bűn. Remélem azt is, a szabad magyar sajtó megmaradt kevés bástyája ebben a helyzetben összezár, s befogadja az Index munkatársait.

Este találkozunk! Legyünk megint ugyanolyan erősek, mint 2014 októberében, s kényszerítsük meghátrálásra őket!

 Címkép: discovermagazine.com

Forrás: BloggerBob