Regős Róbert: A legjobban teljesítő egészségügy
Y polgártárs egy hajnalon arra ébredt, hogy vizelnie kell.
Ahogy cikáztak fejében a gondolatok – menni, vagy maradni –, elfogta a szokásos szorongás. Vajon kiér-e időben a fürdőszobába, vagy szégyenszemre megint fel kell keltenie az asszonyt, hogy segítsen. Be kell áztatni a pizsamát, ami épp rajta van, s tisztára is szüksége volna. Ilyenkor mindig eszébe jutott, mennyire szerette ezt a nőt, aki kezdetben úgy nézett fel rá, mint egy görög istenre a mitológiából. Ő ezt szinte természetesnek is tartotta. Fiatalon bivalyerős volt, végig dolgozta az életét, viszonylag jó fizetéssel. A feleségével pedig valóban együtt voltak jóban, rosszban.
Y polgártársat tehát így is, úgy is szorította a szükség. Az említett szorongás ezúttal abból táplálkozott, hogy járókeret nélkül képtelen volt eljutni, s enyhülést találni a fürdőszobába. A közlekedésnek ez a módja végtelenül lassú volt a hetvenes évek óta felhalmozott bútorok között. Ilyenkor aztán, botorkálás közben, áldotta az eszét, hogy engedett az asszonynak, s a külső budi helyett a WC is helyt kapott a fürdőszobában. Az árnyékszékig tutira nem tudta volna visszatartani.
Ma viszont sikerült. Időben érkezett, nem volt semmi gond. Mivel járókeret nélkül állni nem nagyon tudott, vizelés előtt rendre az ülőkén helyezkedett el, tartósabb kényelmet keresve. Ha már hajnalok hajnalán felébredt, sejtette, hogy visszaaludni úgysem tud, ezért kezébe vette a megyei napilapot, s azt kezdte olvasgatni. A halálozási rovattal nem igazán foglalkozott. Kis falu volt az övék, még a halottjaik is alig kerültek be az újságba. A többi rovatban is jobbára a képeket nézegette, meg a címeket olvasta el.
Ekkor akadt meg a szeme a címlapon a miniszterelnök egyik mondatán: A magyar egészségügyi rendszer Európa egyik legjobban teljesítő egészségügyi rendszere. Sajgott a csípője, nyilallt a foga, s tudta azt is, az asszony is csak azért hallgat a testi bajairól, mert ő soha nem panaszkodik. A járókeretbe kapaszkodva nehézkesen felállt, felhúzta a pizsamanadrágját, majd ingerült mozdulatokkal összegyűrte a megyei napilapot és a csészébe hajította. „Ahova valók vagytok…” – morogta. Megnyomta a vízöblítő tartály gombját, s bosszúsan nézte, ahogy a fajansz feltelik vízzel.
Képek forrása: indafoto.hu / depositphotos.com / mirror.co.uk / liganet.hu
Forrás: BloggerBob