Regős Róbert: Budapest mindenkié
Emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor Bécs utcáin néhány éve felfedeztem a villamosokon lobogó szivárványos zászlókat. Megvallom, először nem értettem, mit keres rajtuk a meleg büszkeség e szimbóluma. Később aztán olvastam valahol, hogy a Pride alkalmával, az összetartozás jelzésére vált szokássá ez a gesztus. Összetartozás az elkülönüléssel, a kirekesztéssel szemben.
Jelentkezzen, ha valakinek vannak komolyan vehető érvei ezen hívószavak bármelyikének tartalmával szemben. Alig hiszem, hogy akadna értelmes ember, akit ezek közül zavarna akár az egyik is. Idén a járvány miatt nincs felvonulás. A Városházán először megjelenő büszke lobogó így jobb híján a Budapest Pride Fesztivál rendezvényeit köszönti. Csendesen, cseppet sem kihívóan, s mindössze a fesztivál ideje alatt. Nem agresszív, nem fenyeget fizikai bántalmazással, s nem utasít el semmit, ami más viszonyt feltételez a világgal. Csak lobog ott, felvonultatva a szivárvány színeit, s talán kicsit szorosabbra fonja megtépázott összetartozásunk az évtizedekig vágyott közösséggel, Európával.
Azt mondjuk nem hiszem, hogy Novák Előd megkérdezett volna akár egyet is az LMBTQ közösség tagjai közül, ugyan ossza már meg vele a véleményét a családról mint olyanról. Gyanítom, ha megtette volna, nem beszélne ilyen sületlenségeket. Bocs. Pontosítok. Értelmesebb ő annál, hogy családellenesnek gondolja e mozgalmat. Csak hát mégiscsak kell valami létra szerűség, amelyen felkapaszkodhat a közélet csúcsaira. Ezért erőt vett magán, s igyekezett ostobábbnak mutatkozni, mint amennyire az. Mert úgy véli, ezzel képes tekintélyt szerezni egy komolyan vehető társadalmi réteg körében. Ám téved ebben is.
Képek forrása: hosiwien.at / facebook.com / elemi.hu/888.hu
Forrás: BloggerBob