Regős Róbert: Dilemma Szent István ünnepén
Kövér László szerint – s a hazai politikacsinálók évtizedes bénázásaira való tekintettel ebben az egyetlen összefüggésben kivételesen talán egyet is tudok érteni vele – Magyarország megoldhatatlannak tetsző dilemmája, hogy a kelethez, vagy a nyugathoz csatlakozzunk. A politikusok és a politika haszonélvezői számára ez tényleg komoly dilemma lehet. A hétköznapi polgár számára azonban szerintem egyáltalán nem az.
Ma pedig ezt: Putyin ellenzéki kihívója, Alekszej Navalnij, egy omszki kórházban fekszik a mérgezés lehetőségét felvető tünetekkel. A helyi szakemberek a férfi állapotát nem találják alkalmasnak arra, hogy Oroszországból Németországba szállítsák, ahogy azt a felesége szeretné. Az asszony attól tart, az engedéllyel megvárják, amíg a méreganyag kiürül a szervezetéből. Ez a kelet politikai kultúrája.
S a kelet politikai kultúrájához tartozik az is, hogy abban a Törökországban, ahol Recep Tayyip Erdogan veje, Berat Albayrak a török kincstár- és pénzügyminiszter – miért is ne, ugye – még 2019 decemberében is 47 újságíró volt börtönben abból a több mint 160-ból, akiket 2018-ban csuktak le. Csak az összehasonlítás kedvéért ugyanekkor a cseppet nagyobb lélekszámú Kínában 48 újságíró volt rács mögött.
S akkor megszólal a magyar biztonságpolitikai szakértők fékezhetetlen agyvelejű nyula, Földi László, akinek alteregóját Lázár Ervinnél Aromonak (a fékezhetetlen agyvelejű nyúl) hívták. Tudják: „Szabad foglalkozású nyúl volt. Káposztaszakértő.” A párhuzamot kizárólag azért említem, hogy jelezzem, Földi szakértelmét eszemben sincs megkérdőjelezni. Ahogy a nyúl a káposztához, úgy ő a biztonságpolitikához ért kiválóan, hiszen remek iskolákat kellett kijárnia.
Úgy tűnik, Földi igyekszik is minden körülmények között megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Kellő szakértelem birtokában könnyedén jelentette ki, hogy a netadó elleni 2014-es megmozdulás külföldről finanszírozott akció volt. A menekültválság 2015-ös hullámai mögött már egyenesen amerikai érdekeket vélt felfedezni. Ezt a gondolatot csiszolgatta 2017-ig, míg végül erre a következtetésre jutott: „Most háború van. Ezek az emberek kollaboránsok, háborús bűnösök, hazaárulók, és így tovább. Ez egy egészen más fogalmi rendszer. Embercsempész a háborúban nem embercsempész, hanem egy olyan, gyakorlatilag szabotőr, akinek nincs jogállása. Magyarul ő szabadon likvidálható.” Ettől már Tarlósnál is elszakadt a cérna, s menesztette biztonsági szakértőjét.
A Kövér által jelzett dilemma szempontjából itt most inkább az érdekes, mennyire van jelen a magyarországi politikai gondolkodásban a keleti politikai kultúra. Azt ugyan nem tudom, hogy Földi úr jelenleg kinek a politikai szakértője, a jachtos kaland megközelítése azonban megítélésem szerint a keleti típusú politikai gondolkodás mesterpéldájaként pontosan beleilleszthető a fentebb említett sormintába. Ellenzéki vezető megmérgezése (nem először), ellenzéki államfőjelölt külföldre kényszerítése, újságírók bebörtönzése, újságírók csónakjának elsüllyesztéséről szóló nyilatkozat. A különbség mintha mindössze csak topográfiai volna. Finomkodunk, mert pár száz kilométerrel egyelőre nyugatabbra vagyunk. Számomra azonban a nyugat vagy kelet egy nem létező dilemma. Ha Kövér nem is, én hiszek abban, hogy Szent István Magyarországot a nyugathoz pozicionálta.
Képek forrása: mandiner.hu / publicus.hu / valasz.hu / mek.oszk.hu / entrepreneurcaribbean.com
Forrás: BloggerBob