Regős Róbert: Civilek végveszélyben
Vannak szervezetek, amelyek olyan speciális feladatokat látnak el, melyekre az állami rendszer képtelen. Jó esetben nem azért, mert nem akar foglalkozni bizonyos problémákkal, hanem pusztán azért, mert az állam, ez a nagy monstrum, tehetetlenségénél fogva egyszerűen nem tud az átlagostó eltérő, ha tetszik egyedi, számára marginális, vagy épp lokális feladatokkal megbirkózni.
Azt hiszem, valahol ez természetes is. Nem várható el, hogy az államm értsen mindenhez, s mindenhova elérjen a keze, ahol társadalmi haszon remélhető egy tevékenységtől. Ilyen esetekben karolják fel az adott területeket az alapítványok. S mivel munkájuk a közjót szolgálja, továbbá mivel részben, vagy egészében állami feladatot látnak el, természetes az is, hogy működésüket az állam támogatja.
Civil kezdeményezések próbálják betömködni azokat a lyukakat, ellátni a vakfoltra eső feladatokat, amelyek nem érik el az állami intézmények ingerküszöbét, illetve kívül esnek azok kompetenciáján. Amennyiben az állam e vakságát – hangsúlyozom, nem feltétlenül használom e kifejezést pejoratív értelemben – nem ellensúlyozzák a jellemzően alapítványi formában működő szervezetek, úgy helyi közösségek, társadalmi csoportok, vagy akár egész térségek kerülhetnek lehetetlen helyzetbe.
A jelenlegi kormány érzékelhetően irtózik szinte minden, tőle független, autonóm, alulról jövő kezdeményezéstől. Ennek oka úgy-ahogy szintén értelmezhető. Egy centralizált politikai működés könnyen gyárt ellenségképet az általa képviselt értékrendbe nem, vagy nehezen illeszthető kezdeményezésekből. Ímmel-ámmal olykor tudomásul veszi, hogy munkájukat – mivel mégiscsak az ő feladatait látják el –, valamilyen formában támogatni kénytelen, ám ezt legtöbbször úgy teszi, mintha a fogát húznák. Emellett a támogatottak körében maximális kontrollra törekszik, akár a pénzügyi zsarolás fegyverét is felhasználva. Nehogy már valamelyik társaság kicsússzon a felügyelete alól, s a kívánt mértéknél láthatóbbá és erősebbé váljon.
A leszakadt régiók, az érdekérvényesítésre képtelen társadalmi csoportok és rétegek problémáinak kezelése nagyon nehéz dolog. Különösebb politikai haszon aligha remélhető a szegénység elleni küzdelemtől, a leszakadóban lévő tömegek felkarolásától. Csinálják mások. Az alapítványok. A kudarcaik így az ő kudarcaik lesznek, ha meg a koncként odadobott pár millióból sikert lehet elérni, hát akkor a kormány odaküld egy államtitkárt, hogy mégiscsak részesüljön a dicsőségből.
Ezen a racionalitáson esik kívül az a végtelenül szomorú történet, hogy a kormány három olyan szervezet támogatását csökkentette radikálisan, amelyek jellemzően hátrányos helyzetű gyerekek taníttatásával, illetve a mélyszegénységben élők társadalmi integrációjával foglalkoznak. Az Igazgyöny Alapítványtól 8,5, a dr. Ámbédkar Iskolától 30, a Magyarországi Evangéliumi Testvérszövetségtől 95 millió támogatást vont el a tervezetthez képest. Olyan milliókat, amely összeg a köznevelési megállapodás szerint járt volna nekik. Ha jól számolom, ez összesen 133,5 millió. Ennek hiányában e szervezetek működése veszélybe került. Az ezekben foglalkoztatott fiatalok társadalmi felemelkedése szinte lehetetlenné válna, ha a problémára érzékeny, adójukat korábban már befizető, adakozó állampolgárok – a köz javára – nem nyúlnának ismét a zsebükbe.
Tudom, demagógia. De mégis. Nem 133,5 millión fog múlni Orbán templomának felépítése. Az érintett gyerekek jövője viszont igen. Rogán legújabb játékszere, a Nemzeti Koncessziós Iroda 226 milliót kap a pénzügyminisztertől a Központi Maradványelszámolási Alapból. Az állam által felvásárolt Mátrai Erőmű Zrt. 2020 évi első negyedéves forrásigénye egyes számítások szerint 11,4 milliárd. Ezt megelőzően a cég, a korábbi működés nyereségéből, összesen 11,2 milliárd Ft osztalékot fizetett, többek között Mészáros Lőrincnek és üzleti körének. A budapesti atlétikai stadion tervezett költségvetése 150 milliárd. Schmidt Máriának a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány élén 2018-ban 97 millió volt a juttatása a Népszava által hivatkozott közhasznúsági jelentés szerint. És bárhova nézünk, ugyanezt tapasztaljuk. A 3,5 milliárddal elszámolni képtelen Magyar Tenisz Szövetséget 2,5 milliárddal konszolidálják.
Tudom, demagógia. Tudom azt is, hogy a járvány, meg Soros, meg minden. De mégis. Vajon akad-e akár egy ember is Magyarországon, aki azt mondja, hogy rendjén van ez így? Nem 133,5 millión fog múlni Orbán templomának felépítése. Az érintett gyerekek jövője viszont igen. Abból a 133,5 millióból többszáz gyerek jövője volna megmenthető. Hogy számolnak majd el a lelkiismeretükkel a rezsim katonái és a hátországa? Meddig pótolhatja közadakozás a százmilliós műtéteket, a szegény gyerekek taníttatását és mindent, ami ma forráshiányos, mert hagyják, hogy az legyen?
Képek forrása: unitedway.hu / nepszava.hu / g7.hu / 444.hu
Forrás: BloggerBob
