Regős Róbert: A szabadság utolsó négyzetméterei
Ha semmi mást, mint a beszédmódját figyeljük meg egy embernek, meglehetősen árnyalt képet kapunk a személyiségéről. És itt most nem csak arra gondolok, hogy valaki szabatosan, vagy pongyolán fejezi magát. Nem is arra, hogy szerény, vagy beképzelt stílusban szólal meg. Még csak arra sem, hogy a szavai extrovertált, vagy introvertált egyénről árulkodnak. Arra sem, hogy a mondatai a műveltségét, vagy a műveletlenségét leplezik-e le. Az embert, ha a nyelvhasználatáról van szó, ezek, s még jó néhány fel nem sorolt sajátosság együtt jellemzik.
Mindez mára már szinte közhelynek tűnik, pedig mély igazság rejlik benne. Ez az igazság könnyen válik elevenné, kézzelfoghatóvá, ha a közélet szereplőire gondolunk. Szerencsétlenek állandó reflektorfényben vannak. Minden szavukra, mozdulatukra kamerák és mikrofonok százai ügyelnek. Még egy nyomorult jachtra sem tudnak felszállni néhány órácskára a családjukkal, hogy egy kis magánéletet éljenek. Az átkozott média azonnal megjelenik, s korrupciót emleget.
Egészen más azonban az a helyzet, amikor békésebb, nyugodtabb helyzetben szólal meg az ember. Amikor se a vérnyomás, se az adrenalin nincs az egekben. A létezés teljesen hétköznapi szintjén. Amikor például valaki a tanítványai felekezeti hozzátartozásáról érdeklődik, s ha az egyik nebuló kiböki, hogy ő ugyan ateista, akkor kibuggyan az oktatóból, hogy „akkor te vagy a kis liberális, ugye?” Milyen mérhetetlen fölény, gőg és gyűlölet sűrűsödik össze egy ilyen megjegyzésben. A megfellebbezhetetlenség pökhendisége. Ezek után már cseppet sem meglepő, ha az illető a Nyugatot zsidó szennylapnak nevezi, egyetlen irodalmi Nobel-díjasunkat pedig nem tartja magyarnak. S talán még csodálkozik is azon, hogy senki nem hisz neki, amikor mindezt csupán a saját véleményének nevezi, amit nem kell elfogadni. Hajrá, ma ilyen alakokra kell bízni a közoktatásban tanulók irodalmi nevelésének felügyeletét, s a vidéki színészképzés hallgatóinak oktatását.
Ezek az alakok és a többiek, no meg persze a holdudvaruk, minden egyes megszólalásukkal azt bizonyítják, hogy épp az ellenkezőjét képviselik annak, mint amit fennkölt hangon hirdetnek. Ők akarják megújítani az SZFE képzéseit? Ők, akik úgy gondolják, nem kell szóba állni a fiatalokkal? Ők, akik azt hiszik magukról, hogy a nemzet múltja mellett a jövőjének letéteményesei? Ők, akik úgy hivatkoznak a hagyományra, hogy lábbal tiporják azt? Ők, akik megalázzák, inkompetensnek nevezik egy olyan intézmény képzéseit és oktatóit, amely a magyar filmművészetet és színjátszást a világ élvonalába emelte? Ők, akik láthatóan nem értenek, s talán nem is akarnak érteni semmit a 21. századból?
Képek forrása: europaradio.hu / htbt.hu / dunatukor.fw.hu / hvg.hu / 24.hu
Forrás: BloggerBob