Regős Róbert: Átideológizalt művészet
Tennék még pár megjegyzést az SZFE ügyéhez.
Szerdán csupán azzal a mérhetetlenül bunkó beszédmóddal foglalkoztam, amely a színházművészetet kisajátítani akaró nemzeti újhullám képviselőit eleve alkalmatlanná teszi a nekik szánt tisztségek betöltésére. Közben itthon és külföldön is egyre több állásfoglalás lát napvilágot, amelyek szinte kivétel nélkül szolidárisak az épületfoglaló egyetemistákkal. Szomorú, hogy megint egy botrány kapcsán kerültünk a nemzetközi figyelem középpontjába.
Azt viszont, hogy ez az eseménysor pontos tünete egy autoriter rezsim működésének, aligha láthatják át. Feltehetően nincs naprakész információjuk a Nemzeti Színház sikertörténetét megakasztó, Vidnyánszky nevével fémjelezett nézőtaszító fordulatról. A közoktatás felügyeletének központosításáról. Az egykor színes tankönyvkínálat helyébe lépő egyentankönyvek bevezetéséről. A tudományos pályázatok eredményének megváltoztatásáról. Az akadémiai intézeti hálózat einstandjáról. A hazai könnyűzene társadalmasításáról. Stb. Több ezer kilométer távolságból nagyjából annyit érzékelhetnek, hogy Magyarországon veszélybe került valami, ami a számukra fontos, mert olyan, akár a levegő. Márpedig, történjen ez bárhol a világon, ilyenkor illik tiltakozni. Vagy legalább tenyeret felmutatni. A teljes tragikus játszmát azonban, amelyre egy ország egészének jövője mehet rá, azt, ahogy az imént felsoroltak egyetlen pontos irányba mutató sorba illeszkednek, nem igazán érzékelhetik.
Nem érdemes foglalkozni olyan butaságokkal, melyek szerint sehol a világon nem a hallgatók mondják meg, hogy ki és mit tanítson, s azt sem, hogy ki legyen a fenntartót képviselő kuratóriumban. Erről legyen elég annyi, hogy hasonló fajsúlyú kérdésekről ma már sehol a világon nem döntenek az egyetemi hallgatók megkérdezése nélkül. Ezek olyan szellemi mélyrepülést jelző kijelentések, mint Vidnyánszkynak az a megdöbbentő felvetése, hogy az SZFE nem szentelt megfelelő figyelmet Trianon témájának. Ugyan mi a francnak is tenné?
Nem vagyok politikus. Nem tudom, meddig kell mindenáron kitartani egy elhibázott koncepció mellett. A hibák és tévedések belátása vitathatatlanul nem tartozik e mostani rezsim erényei közé. Tőlük aligha fogunk olyat hallani, hogy ezt „Elkúrtuk! Nem kicsit, nagyon!” Pedig jól elkúrták. Ám az igazságbeszéd valahogy nem illik a szájukba. Még akkor sem, ha a hazai színházművészet képviselőinek java – s egyáltalán nem a mennyiségre utalva használom ezt a kifejezést – utasítja el a leghatározottabban az SZFE ilyetén való megreformálását, lezüllesztését. És Vidnyánszky vajon mikor veszi észre, hogy nemcsak a magyar színház- és filmművészeti képzést teszi tönkre, de szép lassan hiteltelenné válik mindaz, amiért évekkel ezelőtt még tényleg volt értelme odafigyelni rá és a munkájára?
Képek forrása: hvg.hu / 444.hu / facebook.com/Szinhazesfilmmuveszetiegyetem
Forrás: BloggerBob