Regős Róbert: Trumphoz horgonyozva
Azért az ugye messze nem mindegy, hogy az ember kinek a seggét nyalja.
Egyáltalán nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy ez lefelé történjen. Mondjuk elég nehezen is volna elképzelhető, sőt, már-már fizikai képtelenség számba menne. Nem is tudom, mekkorát kellene hajolni egy ilyen mozdulathoz. Meg aztán túl sok értelme nem is volna a dolognak.
Valljuk be, a seggnyalás se szószerinti, se átvitt értelmében nem túl gusztusos tevékenység. Az előbbi eset egészségügyi vonatkozásait inkább nem részletezem. Maradjunk csak a szimbolikus megközelítésnél. Van persze gyomorforgató karaktere az emberi moralitást érintő értelmezésnek is. Mielőtt azonban ezt közelebbről szemügyre vennénk, próbáljunk konszenzusra jutni abban a kérdésben, mit is értünk seggnyaláson?
A behódolás következményei meglehetősen sokrétűek. Egyik oldalról az alávetett egyedet részint nem ölik meg azonnal, részint pedig – ha közösségről van szó – megtűrik a falkában. Párosodni viszont tutira nem ő fog, s bár, ha a rangsorban felette állók már teletömték a gyomrukat, hagynak neki némi koncot, de a táplálkozás során minden esetben a sor végére kell állnia. Ráadásul, mint az adott falkához tartozó egyedet, soha nem fogja befogadni egy másik csapat.
Tegnap Orbán Viktor prófétai hangulatban jelentette ki, hogy az amerikai elnökválasztáson Trump nyerni fog, nincs B-terv és nincs is rá szükség. Közölte ezt annak ellenére, hogy tudja – mert ezt is mondta – egy illiberális demokráciának, nem várt győzelmük esetén kevésbé volna nyitott és kedves a kapcsolata a demokratákkal. Tehát ezt tudva horgonyozta le Magyarországot egy laza nyelvcsapással Trump mellett. Arra azért kiváncsi volnék, hogy nézne természetes szövetségesei szemében akkor, ha egyszerre tűnne el a politika színpadáról Trump, Putyin, Lukasenka és Erdogán.
Képek forrása: tizmedve.blog.hu / civilhetes.net / hungarytoday.hu
Forrás: BloggerBob