Regős Róbert: Szájpecekkel amputálni
Azt nem tudom, lehet-e szájpecekkel amputálni. Azt a helyzetet viszont pontosan ismerem, amikor egy-egy blogbejegyzéshez kéretlen kommentek sokasága érkezik.
Mit mondjak, nincs könnyű dolga az embernek. Legyen szó az alapszöveggel egyetértő, vagy azzal ellentétes álláspontot képviselő hozzászólásokról, pokoli nehéz meghúzni a határt azok között a gondolatok között, amelyekkel még képes vagy „egy légtérben” tartózkodni, s azok között, amelyek mellett az indulatoktól és gyűlölködéstől szennyezett környezet már elviselhetetlenné válik.
A világ azonban – mint tudjuk – messze nem tökéletes.
Másrészt viszont az ember bizonyos eszmékkel nem szívesen ül le egy asztalhoz. A diszkomfort érzés mellett ennek az is oka, hogy a külső szemlélők óhatatlanul összemosnak bennünket azzal, akivel együtt látnak. Így aztán engem a legkevésbé sem az zavar, hogy egy kommentelő miképp vélekedik arról, amit aktuálisan írok. Ha a véleménye, vagy a stílusa esetleg vállalhatatlan, azzal legfeljebb magáról állít ki bizonyítványt. Ha azonban olyan személyek önérzetébe, vagy jó hírnevébe gázol, akik akár támogatóan, akár egyet nem értően szólnak hozzá egy-egy bejegyzéshez, vagy bármely oldalhoz tartozó közszereplőket mocskol ordenáré módon, az számomra elfogadhatatlan. Úgy vélem, ilyen helyzetben nincs helye mérlegelésnek, az adott kommentet azonnal törölni kell.
A Pesti Srácok állította például azt, hogy az egyik szombathelyi újságíró felesége börtönben van, miközben egy videofelvétel meggyőzően bizonyította, hogy az illető hölgy éppen otthon főzött. Beszédes az is, hogy az impresszum szerint ennél az orgánumnál dolgozik a 2015. szeptember 8-án Röszkénél menekülteket rugdosó, nemzetközileg hírhedtté vált operatőr is. Stefka István lapigazgató, egy, a rendszerváltás előtt csak nehezen beszerezhető Belügyi Tudósítói Igazolvány arra érdemes egykori tulajdonosa, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének 2011-es kitüntetettje talán még büszke is a hasonló, újságíróinak aligha mondható teljesítményekre, a szerkesztőség pedig nyilván büszke Stefka Istvánra. A dolog így kerek.
„Semmi más nem kelle (sic!) csak ceglédyt elkapni egy mentővel, menetközben érzéstelenítés nélkül szájpecekkel amputálni boka és térd között az egyik lábát, gondosan ügyelve, hogy végig magánál legyen, majd jégre tenni a lábat azzal hogy sebészetileg van innentől 6 órája arra hogy visszavarrják neki. Az ára? Teljeskörű feltáró vallomás…” Na, most kellene megkérdeznie valakinek, hogy miről is vár feltáró vallomást, tisztelt uram?
Képek forrása: facebook.com / thinkingbob.co.uk / index.hu / bastard.hu
Forrás: BloggerBob