Regős Róbert: Szép, mint mindig?
Hamarosan kitör az őszi szünet. Várták a gyerekek, várták a tanárok. Szülőként, aki otthon tud maradni, talán szintén várta. Gyanítom azonban, hogy a többség nem annyira. Mert munka mellett nem egyszerű otthon maradni. Mégis, ez az időszak általában a lazítás ideje. A családi programoké, a halottakra való emlékezésé, a pihenésé. A lényeg, hogy amennyire lehet, feltöltsük újra élményekkel, alvásra fordított idővel, s minden mással fogyatkozóban lévő tartalék energiáinkat.
Olvasom Kásler legújabb intelmeit. Azt kéri a közoktatási intézmények vezetőitől, hogy hívják fel a szülők figyelmét, az őszi szünetben a gyerekek „csökkentsék az iskolatársaikkal … közös, a vírus terjedése szempontjából kockázatos programokon való részvételt. Kerüljék el azokat a helyszíneket, rendezvényeket, ahol zárt térben sokan vannak.” Azt hiszem, ember nincs, aki ne értene egyet a miniszter felhívásával.
Már többször leírtam, szerintem is elfogadható álláspont az, hogy a gazdaság működése prioritást élvez. Persze nem az emberi életek előtt. A gazdaság működését azonban nem az szolgálja, ha a gyerekek az iskola zsúfolt, zárt teréből hazaviszik a fertőzést. A tavasszal bevezetett online oktatásra való hirtelen átállás – a maga buktatóival együtt is – szinte zökkenőmentesnek bizonyult. Persze rengeteg áldozatvállalásra volt szükség a gyerekek, a tanárok és a szülők részéről egyaránt. Mégis működött. Akkor viszont végképp nem értem, különösen a Kásler doktrína fényében, hogy azon évfolyamok esetében, amelyektől elvárható, hogy akár szülői felügyelet nélkül is otthon maradjanak (középiskola, az általános iskola felső tagozatának magasabb évfolyamai), miért nem lehet a védekezésnek ezt az egyszerű formáját alkalmazni? Miért kényszerítik gyerekeinket még mindig kockázatos, zsúfolt közösségekbe, zárt térbe?
Aztán íme, itt van még egy gyöngyszem: „… a cél az, hogy az oktatási rendszert érintő fertőzések számát a minimálisra csökkentsük. Használjuk ennek érdekében az őszi szünet kínálta lehetőséget úgy, mintha arra az egy hétre rendkívüli szünetet rendeltünk volna el.” Mi van? Mennyivel lesz ettől jobb? Vagy ha egy rendkívüli szünettel „az oktatási rendszert érintő fertőzések számát a minimálisra” lehet csökkenteni, akkor miért nem rendelték el eddig? Az eszem megáll. Jobb, mint a Tízparancsolat.
Végül a kedvencem. Magyarország nyilván a járvány kezelésében is jobban teljesít, függetlenül attól, hogy szakemberek szerint harmad annyit tesztelünk, mint amennyire a helyzet megközelítőleg pontos megítéléséhez szükség volna. E kiváló teljesítménynek köszönhetően hazánk Ausztriától pozitív jellegű biztonsági kockázati besorolást kapott. Tényleg jó hír, jogos az öröm. Főleg, hogy ennek köszönhetően a magyar-osztrák határon keresztül szombattól „korlátozás nélkül lehet beutazni Ausztriába.” Hurrá! Megyek vakcináért, gondoltam. Az operatív törzs ügyeleti központjának vezetőhelyettese online sajtótájékoztatóján aztán egy csomó mindent részletez. Egyetlen dolognak nem látom nyomát. Arra mintha elfelejtették volna felhívni a figyelmünket, hogy ezzel egyidejűleg változtak-e az Ausztriából Magyarországra való belépést korlátozó szabályok? Én voltam figyelmetlen, s nem találtam az erre utaló közleményt? Egyszerűen elfelejtettek szólni, hogy ácsi, hazajönni még mindig csak feltételekkel lehet? Vagy egyszerűen szívatnak bennünket?
Képek forrása: iskolaperbal.hu / eduline.hu / cgtaeducacion.org / wienerlinien.at
Forrás: BloggerBob