Regős Róbert: Genderen szörfölve
Egy politikus sok féle módon tűnhet ki a szürkeségből. Az valószínű, igénye szinte az összesnek van arra, hogy a figyelem középpontjába kerüljön.
Nevezhetnénk ezt egyszerűen nárcizmusnak, de a szavak bűvöletében élő közszereplők körében bizonyos kifejezések használata akár veszélyes is lehet, ezért jobb, ha csínyján bánunk velük. Egy német kutyatenyésztő egyszer arra kérte egy barátomat, hogy az N alom számára javasoljon N betűvel kezdődő neveket. Amikor szóba került a Nárcisz név, a tenyésztő azzal utasította el, ha valaki nem ejti elég erősen az R-t, az bizony félreértésekre adhat okot.
Ezeket a technikákat lehet külön-külön is alkalmazni, de a hatékonyságot kétség kívül növeli, ha egyszerre több lehetőséggel is él az érvényesülés útját járó közember. Az eszközök tárháza kifogyhatatlan. Helyben ezek segítségével viszonylag gyorsan lehet araszolni a ranglétrán. Néhány trükkel még a kisebb nagyobb kudarcokat, de akár egy választási vereséget is túl lehet élni. Ha aztán emberünk felér a csúcsra, kereshet magának újabb kihívásokat. Egy miniszterelnöknek, egy államfőnek, vagy egy házelnöknek nem igazán könnyű olyan célt maga elé tűznie, ami kellő motivációt jelent számára energiái további mozgósításához. A legegyszerűbb talán az, ha nyughatatlan politikusunk a diplomácia nemzetközi terepére pozícionálja magát.
A legkifinomultabb technikák közül aztán működhet az is, hogy egy szövetségen belül az ilyen-olyan okból frusztrál országokból próbálunk kisebb szövetséget létrehozni arra hivatkozva, hogy együtt nagyobb lehet a befolyásuk. Aztán persze az ilyen kisebb csoportosuláson belül jó volna meghatározó szerepet betölteni. Persze, ha egy-egy összecsapást meg is lehet így nyerni, nem létező háborúkat így sem. Tetszik, nem tetszik az erőviszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Aki ezt nem veszi észre, azt soha nem fenyegeti az a veszély, hogy nagyformátumú politikusként vonuljon be a történelembe.
Annak az országnak a kormányfője, amellyel szemben egyre gyakrabban emlegetik a jogállamisági kritériumok megsértését, az illiberális demokrácia szerelmeseként kapaszkodik a klasszikus demokráciaértelmezés legméltóbb megnyilvánulásaként felfogható vétójogba. Arra hivatkozik, hogy az említett dokumentumban azért nincs helye a gender kifejezésnek, mivel az szerinte túlideologizált. A holland, a spanyol, a belga, az ír, a finn, a svéd, a lett és a szlovén miniszterelnök, a francia és a román elnök, valamint a német kancellár jelezte, őket egyáltalán nem zavarja a gender szó a dokumentumban. Attól tartok – ha a tudományos használatán túl – a társadalmi nem fogalmát Orbán Viktor túlideologizáltnak gondolja, akkor erről leginkább éppen ő maga tehet. A lényeg persze ezúttal is mindössze annyi volt, hogy fontoskodva, egy fogalmon szörfölve ismét hallatni tudta a hangját, s igyekezett azt a látszatot kelteni, mintha valódi tényező volna az európai politikában.
Képek forrása: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benkő Vivien Cher / index.hu / facebook.com
Forrás: BloggerBob