szerda, december 02, 2020
728x90 EU Imagery

Egy politikus sok féle módon tűnhet ki a szürkeségből. Az valószínű, igénye szinte az összesnek van arra, hogy a figyelem középpontjába kerüljön.

Nevezhetnénk ezt egyszerűen nárcizmusnak, de a szavak bűvöletében élő közszereplők körében bizonyos kifejezések használata akár veszélyes is lehet, ezért jobb, ha csínyján bánunk velük. Egy német kutyatenyésztő egyszer arra kérte egy barátomat, hogy az N alom számára javasoljon N betűvel kezdődő neveket. Amikor szóba került a Nárcisz név, a tenyésztő azzal utasította el, ha valaki nem ejti elég erősen az R-t, az bizony félreértésekre adhat okot.

gender1
A szavakkal kapcsolatos érzékenységről alább még lesz szó. Szóval, a középpontba kerülésnek számtalan technikája lehet. Az egyik kétség kívül a populizmus. Közérthető és leegyszerűsített, tehát szükségszerűen hamis üzenetek közvetítése. Mások a saját kiválóságukat azzal nyomatékosítják, hogy kiszorítják a környezetükből az összes valódi konkurenciát jelentő tehetséget, s gyengébb kvalitásokkal bíró embereket gyűjtenek maguk köré. Egészen más a helyzet, ha teszem azt valakinek alacsony a termete. Ilyenkor rejtett módon hordhat a szokásosnál magasabb talpú cipőt. Ha viszont a profilja előnytelen, hát csak szemből engedi, hogy fotózzák. Lazaságot mímelve öltözködhet ízléstelenül, vagy épp nem törődve a diplomácia íratlan szabályaival, zsebre tett kézzel próbálhatja elhitetni, ő annyira jelentékeny figura, hogy még ezt is megengedheti magának.

Ezeket a technikákat lehet külön-külön is alkalmazni, de a hatékonyságot kétség kívül növeli, ha egyszerre több lehetőséggel is él az érvényesülés útját járó közember. Az eszközök tárháza kifogyhatatlan. Helyben ezek segítségével viszonylag gyorsan lehet araszolni a ranglétrán. Néhány trükkel még a kisebb nagyobb kudarcokat, de akár egy választási vereséget is túl lehet élni. Ha aztán emberünk felér a csúcsra, kereshet magának újabb kihívásokat. Egy miniszterelnöknek, egy államfőnek, vagy egy házelnöknek nem igazán könnyű olyan célt maga elé tűznie, ami kellő motivációt jelent számára energiái további mozgósításához. A legegyszerűbb talán az, ha nyughatatlan politikusunk a diplomácia nemzetközi terepére pozícionálja magát.

gender2
Itt azonban az ugar-mechanizmusok már messze nem működnek tökéletesen. Alulról felépítenie magát újra, nyilván méltóságon aluli volna. Kifinomultabb módszerekre van szükség. Remekül működhet, ha például egy lélekszáma miatt kellő tehetetlenségi nyomatékkal rendelkező ország igazán komolyan sehol nem vett vezetőjével parolázik. Még jobb, ha – természetesen igazságtalanul – az illetőt korrupciót emlegetve támadják, s emberünk ennek ellenére is örök barátságával tünteti ki. Máris van egy stabil szövetségese. Az se rossz, ha szembe megy egy igazán erős hatalmi tényezővel. Az ilyennek biztos van ellenségei, akik örömmel üdvözlik körükben.

A legkifinomultabb technikák közül aztán működhet az is, hogy egy szövetségen belül az ilyen-olyan okból frusztrál országokból próbálunk kisebb szövetséget létrehozni arra hivatkozva, hogy együtt nagyobb lehet a befolyásuk. Aztán persze az ilyen kisebb csoportosuláson belül jó volna meghatározó szerepet betölteni. Persze, ha egy-egy összecsapást meg is lehet így nyerni, nem létező háborúkat így sem. Tetszik, nem tetszik az erőviszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Aki ezt nem veszi észre, azt soha nem fenyegeti az a veszély, hogy nagyformátumú politikusként vonuljon be a történelembe.

gender
Az Unió jogrendszerének legdemokratikusabb eleme, hogy bizonyos kérdésekben a politikai és gazdasági súlyuktól függetlenül vétójogot biztosít valamennyi országnak. Orbán újabb, s egyben a legocsmányabb trükkjei közé az tartozik, hogy e vétójogot meglovagolva igyekszik nemzetközi tekintélyre szert tenni. Néha az a benyomásom, hogy számára teljesen érdektelen, mi a vétójog gyakorlásának aktuális tárgya. Kiskakas módjára egyszerűen teleszívja a begyét, s világgá kürtöli, hogy nélküle aztán nem! Október közepe táján még fel is hívta a koronavírusból lábadozó lengyel kormányfőt, hogy egyeztessen vele egy, az aznapi napirendben némiképp kisebb fajsúlyú üggyel foglalkozó állásfoglalás szóhasználatáról.

Annak az országnak a kormányfője, amellyel szemben egyre gyakrabban emlegetik a jogállamisági kritériumok megsértését, az illiberális demokrácia szerelmeseként kapaszkodik a klasszikus demokráciaértelmezés legméltóbb megnyilvánulásaként felfogható vétójogba. Arra hivatkozik, hogy az említett dokumentumban azért nincs helye a gender kifejezésnek, mivel az szerinte túlideologizált. A holland, a spanyol, a belga, az ír, a finn, a svéd, a lett és a szlovén miniszterelnök, a francia és a román elnök, valamint a német kancellár jelezte, őket egyáltalán nem zavarja a gender szó a dokumentumban. Attól tartok – ha a tudományos használatán túl – a társadalmi nem fogalmát Orbán Viktor túlideologizáltnak gondolja, akkor erről leginkább éppen ő maga tehet. A lényeg persze ezúttal is mindössze annyi volt, hogy fontoskodva, egy fogalmon szörfölve ismét hallatni tudta a hangját, s igyekezett azt a látszatot kelteni, mintha valódi tényező volna az európai politikában.

Képek forrása: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benkő Vivien Cher / index.hu / facebook.com

Forrás: BloggerBob

 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all