Regős Róbert: A fagylalt, ha visszanyal
Meghallgattam délelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetem sorozatában Kiss Csaba előadását az Oidipusz királyról. Nyugi, nem fogok se az előadónak az értelmezésben mutatott kétségtelen erényeiről, se Szophoklész hihetetlennek tetsző aktualitásáról, vagy a politikai áthallásokról beszámolót tartani. Egyetlen megjegyzésre szeretnék csupán kiindulópontul hivatkozni.
Az ilyen személyiségtípus, ha kell erővel, ha kell, szavakkal, de mindig és mindenkit sárba akar tiporni, csak hogy erőfölényét fitogtassa. Ha most elkezdenénk a politikatörténet ismert figurái közül az ókortól napjainkig összegyűjteni az e típusba sorolható figurákat, bizony elég népes és főképp ellenszenves gyülekezet kerekedne belőlük. Igazán érdekessé akkor válna a dolog, ha beszélgetnének egymással, s közben mi kihallgathatnánk őket. Attól tartok, nagy hangzavar támadna.
Orbánnal most valami hasonló esett meg. Bő ráncot vető, elszabott öltönyeinek egyikében a búcsúzó félben lévő amerikai nagykövet társaságában avatta fel idősebb George Bush szobrát október 27-én a Szabadság téren. Nagyhatalmak képviselőivel szemben nagynak és bátornak célszerű látszani, s ez elkerülhetetlenül hagy nyomot a megszólalásokon is. Orbán azt találta mondani, hogy a „gyengébb felfogásúak kedvéért a tér egyik oldalán itt van a német, a másikon pedig a szovjet megszállás emlékműve. Ez is világos üzenet: ha magyar vagy, csak két lehetőség között választhatsz: vagy a megszállók vagy a szabadság mellé állsz.” Nem akart ő semmi rosszat ezekkel a szavakkal, csak hát ismét előtört belőle a személyiségalkatát jellemző agresszivitás. Elfelejtett mérlegelni. Nem számolt azzal, hogy a világ más részein is élnek olyan emberek és hatalmak, mint ő, illetve az övé, akik támadásnak tekintik a velük szemben alkalmazott verbális abúzust, s nem is hagyják megtorlatlanul.
„Az ilyen állítások perverzek, meghazudtolják a második világháború történelmi igazságait, amelyeket a Nürnberg Törvényszék kivizsgált, és elfelejtik azt, hogy Horthy Magyarországa Hitler közeli szövetségese volt. … Hitler és Magyarország aktívan részt vett a Csehszlovákia és Jugoszlávia elleni agresszióban, és a megszállt területeken a civilek ellen tömegesen követett el bűncselekményeket. … Jelenleg egyes államok arra vágynak, hogy torzítsák ezt a tényt, és elhallgattassák országuk kulcsszerepét, azt, hogy országukban a náci csatlósok rezsimjei uralkodtak.”
Zaharova válasz – hogy is mondják ezt – arányos volt. Riposztjában ugyanazt a narratívát képviselte, mint amellyel Orbán sérteget másokat. Ráadásul olyan hivatkozással a már saját korában is anakronisztikus Horthyra, amely egyszerre hitelteleníti a gyökereit kereső rezsim múltba révedő politikájának egészét, s teszi nevetségessé azt ország-világ előtt. Mi pedig lassan egyformán szégyenkezhetünk Orbán, s Magyarország egykori csatlós szerepe miatt.
Képek forrása: discogs.com / telex.hu/Máthé Zoltán/MTI / dan.co.me / delhir.info
Forrás: BloggerBob