Regős Róbert: Les Fleurs du Mal
Ebben a romlott világban időnként könnyet fakasztóan szép virágok nyílnak. A legszebbek ezek között az emberek felé tett gesztusok. Ha még erre is szeretnénk rálicitálni, akkor a valódi ritkaságok, a kuriózumok világában kell kutakodnunk. Kétség kívül ide tartoznak az olyan cselekedetek, mint az ellenségeink felé gyakorolt előzékenység és nagyvonalúság. Varga Judit igazi emberi nagyságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy egy ugyan közvetve őt is érintő, ámde mégsem személyes sértésre megtorlás helyett meghívással reagált.
Arra most ne térjünk ki, a hatalomgyakorlás mely formáira jellemző, hogy dühödten reagál minden őt ért kritikára. Tény, hogy szegény Mr. Clooney azóta kap atyait, anyait. Nem az én dolgom megítélni, mi lenne a megfelelő diplomáciai lépés egy ilyen helyzetben. Abban viszont bizonyos vagyok, hogy a kormányzati célok között aligha szerepelhet egy ilyen, akár jelentéktelennek mondható kiszólás tovább görgetése, napokon keresztül történő tematizálása. Márpedig azzal az öngyilkos riposzttal, hogy a – ha jól emlékszem – három Oscarral is rendelkező színészt a vélt méltánytalanság miatt pavlovi reflexre emlékeztető módon azonnal Soroshoz és fiához közelinek minősítették, borítékolhatóvá vált, hogy ez a vihar a biliben továbbra is felszínen fog maradni a médiában. Nincs mit tenni, a fantáziájukból ezúttal is csupán ennyire futotta.
Naná, hogy meglódul ilyenkor az ember fantáziája, s elképzeli, ahogy az igazságügyminiszter asszony és Clooney mester egy kávéházi szegleten visszafogottan diskurálnak. A sarokban meghúzódó asztal különös intimitást ad az egész jelenetnek. Feledkezzünk meg minden zavaró tényezőről. A kíváncsiskodó szempárokról, a kezüket maguk előtt összekulcsoló, füleseket viselő biztonságiakról, a pincérek feltűnő udvariaskodásáról. Már szinte hallani is vélem, hogy a mi Varga Juditunk a legbúgóbb hangján csak annyit mond, hello George.
Képek forrása: facebook.com / szeged.hu / welovebudapest.com
Forrás: BloggerBob