Regős Róbert: Ars poetica 2021

Iszonyú nehéz, de reményeim szerint felemelő év előtt állunk.

Igazából 2021-ben dől el az, aminek bekövetkeztére már jó 10-11 éve várunk. Hogy ez a mostani politikai garnitúra egyszer s mindenkorra tűnjön el a közéletből. Semmilyen egyéni érdek, vagy ambíció, semmilyen vélt, vagy valós pártérdek nem írhatja felül a változás iránti, talán minden eddiginél nagyobb igényt. Aki ellenzéki oldalon abban a kb. tizenhat hónapban, ami a választásoktól elválaszt bennünket, akadályozza az együttműködést, az a nemzet egésze ellen követ el megbocsáthatatlan bűnt.

2020to2021
Mindezt a munkát úgy kell elvégezni, úgy kell egy irányba húzni, hogy még politikai békeidőkben is embert próbáló nehézségekkel néz szembe az ország. Márpedig most a politikában minden van, csak békeidő nincs. Ahogy ők mondják, háború van a szembenálló frontvonalak között. Mégis, meg kell küzdeni a járvánnyal, meg kell küzdeni a járvány következtében kialakult gazdasági válsággal. Ám ami mindennél sokkal nehezebb, meg kell küzdeni a rezsimnek köszönhetően előállt szellemi, lelki és erkölcsi züllöttséggel.

Ami ellen évek óta tehetetlennek érezzük magunkat, a korrupcióval, a demagógiával, a törvény előtti egyenlőtlenséggel, nemzetközi megítélésünk rombolásával, az Európába, a jogállamiságba, az átláthatóság követelményébe, a demokráciába vetett hitünk megkérdőjelezésével szemben összeszorított foggal kell felemelni végre a fejünk. Bele kell kürtölni a világba, hogy Magyarország kiáll az európai és magyar értékek mellett. Emelt fővel kell kinyilvánítanunk, hogy kevesek érdekei nem tehetik tönkre egy egész ország jövőjét.

lobogo
Küzdeni mindig nemesebb valamiért, mint valami ellen. Ez a mostani rezsim azonban, amely az ellene összeállt politikai egységet egyszerűen csak moslékkoalíciónak nevezi, olyan helyzetet teremtett, amelyben nem elegendő a valamiért való kiállás. Orbán háborús logikája elkerülhetetlenné teszi, hogy saját értékeink képviselete közben küzdjünk mindazon jelenségek ellen is, amelyek a Fidesz hatalomgyakorlását jellemzik. Méghozzá sokkal határozottabban, mint eddig. Sokkal hangosabban, mint eddig. És sokkal többen, mint eddig.

Az összeütközést, amelyre játszanak – úgy tűnik –, nem lehet megúszni. Egy uszító ideológiával szemben nem lehet pacifistának lenni. Meg kell érteni és el kell magyarázni, hogy mit képviselnek ők, s azt is, milyen következményekkel jár mindaz, amit ők kínálnak. Például azt, hogy mi, magyarok sem dolgozunk kevesebbet, mint a többi európai munkavállaló. Ha mégis a legszegényebbek között tartanak számon bennünket, annak vagy az az oka, hogy rossz gazdasági stratégiát követünk, vagy az, hogy nálunk többet lopnak azok, akik ezt megtehetik. Vagy a kettő együtt.

Ha egy alapvetően és a történeti hagyományainkkal összhangban befogadó országot kirekesztőnek ismernek Európában, akkor az nem írható egyetlen, a bajbajutottakon bármikor segíteni kész honfitársunk rovására sem. Ha a jellemzően keresztény Magyarországon a keresztény értékek egyre kevésbé értelmezhetők, azért nem lehet se a hívőket, se a más vallást követőket, se a vallást nem gyakorlókat hibáztatni. Ha százezrek fordítanak hátat hazájuknak, azért nem lehetnek ők a felelősek. Ha a magyar művészet és kultúra képviselői nem találják itthon a helyüket, ha Nobel-díj várományos tudósok külföldön tesznek szert hírnévre, azért nem ők hibáztathatók.

2021-ben minden eddiginél erőteljesebben kell küzdeni 2022-ért. Ebben egyedül az összefogás segíthet. De legalább akkora erővel kell szembeszállni mindazokkal, akik ebbe a nyomorúságos helyzetbe taszították az országot. Akik miatt évek óta Európa és a világ szégyenpadjára kényszerültünk. A harcot ők kezdeményezték. Mert lételemük a háború. Ám ha nem vesszük fel a kesztyűt velük szemben, akkor ismét ők fognak győzni, s talán végképp eltaposnak bennünket. A közös akaratban azonban megvan az az erő, amely képes eltakarítani őket. Csak nem szabad szó nélkül hagyni egyetlen gazemberséget sem. Az biztos, hogy „én nem fogom be pörös számat”.

Képek forrása: olkt.net / blikk.hu

Forrás: BloggerBob