Regős Róbert: A demokrácia méltósága
Az írás fegyelmezettségre kényszeríti az embert. Talán ezért is körmölök már-már kényszeresen.
Hozzásegít, hogy rendszerezzem a fejemben a dolgokat, ezáltal egyszersmind hozzájárul a megértésükhöz is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy írhatok, s persze hálás azoknak is, akik olvassák. Bár a szövegek értékvilágát ők nem befolyásolják – azért egyedül én vagyok a felelős – elég hülyén venné ki magát, ha éveken keresztül úgy írnék, hogy nem számítok egyetlen olvasóra sem. Ebből elég egyértelműen kiderül, hogy nem (csak) magamnak írok. Naná, hogy nem.
Ettől persze még vannak ilyen,
meg ilyen,
és ilyen napjaim is.
Újabban jobbára ilyenek.
Mint a tegnapi is. Lehetek őszinte? Ilyen napokon még bosszant is az írás fegyelemre kényszerítő ereje. Mert írásban nem megy. Írásban egyszerűen képtelen vagyok elküldeni azt a sok barmot a jó édesanyjába – és ez már megint csak egy erőteljes eufemizmus volt a részemről –, aki mindannyiunk életét megkeseríti, aki a mi közös pénzünket lenyúlja, zsebre vágja, aki gátlástalanul a képünkbe hazudik, aki tönkreteszi a gyerekeink jövőjét, aki veszélyezteti az egészségünket, aki csak ígér, ígér, ígér, de soha egyetlen szavát sem tartja be, sőt, arra hivatkozik tök komolyan, hogy arra nem is kell figyelni, amit mond, csak arra ügyeljünk, amit tesz.
Bloggerként – tudom, nem kötelező bloggernek lenni – miért kell kulturáltan viselkednem? Miért kell ahelyett, hogy álszentek, gazemberek, igazi rablóbanda stb., azt mondanom, hogy ez az ő narratívájuk? Miért nem lehet úgy kifejeznem magam, ahogy egy kocsmában simán elmegy, sőt, már-már közhelyes? Valahogy úgy, hogy az orbánok, semjének, szijjártók, gulyások, kocsisok, palkovicsok, káslerek, vargák, novákok, kövérek, matolcsyk, lázárok, bayerek húzzanak el a picsába! Nekem ez nem jár? Most komolyan! Hol finomkodnak ezek a Kárpát-medencei géniuszok velem, vagy velünk, magyarokkal?
„S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?”
Mégis, a tegnapi ingerültségem mára tovatűnt. Fontos nap a mai. Úgy tűnik, egy nagyhatalom végre megint a normális kerékvágásba kerül. Beiktatják Bident. Nem a republikánusokkal volt a baj, hanem Trumppal. Nem a hazai konzervativizmussal, nem a jobboldali, keresztény elkötelezettséggel van baj, hanem a képviselőivel. Volt is, lesz is normális USA politika republikánus vezetés alatt. Volt is, lesz is normális magyar politika konzervatív, jobboldali pártok irányítása mellett. A liberális demokrácia képviselőinek azonban talán még soha nem volt ekkora felelőssége, mint ma. Meg kell mutatniuk, hogy a politikai gazemberség nem pálya. Vissza kell adniuk a demokrácia méltóságát. Az USA-ban most hatalmi pozícióban tehetik ezt meg, itthon ellenzékben. Egyelőre.
Képek forrása: albeu.com / conceptodefinicion.de / nlc.hu / divany.hu / telex.hu
Forrás: BloggerBob