RoTaPress - Regős Róbert: Egyre lejjebb

Regős Róbert: Egyre lejjebb

Elkeserítő, hogy mindig van lejjebb. Az ember hajlamos azt hinni, már réges-régen kimerült az aljasság árukészlete, de nem. Közel sincs így. Ahogy a thrillerek íróinak fantáziája sem képes még csak megközelíteni sem a sorozatgyilkosok által produkált valóságot, úgy a demagógia mocsarába kényszerített választópolgár sem képes elképzelni mindazt az újabb és újabb gyalázatot, amire a nevében képes a politika, vagy amiről azt állítják, hogy az neki jó, az ő érdekében történik, illetve egyszerűen csak igyekeznek hallgatni róla, nehogy valakinek az eszébe jusson, hogy ugyan, miért is van mindez értem?

És most nem is csak olyan értelmezhetetlen esetekre gondolok, miért jár ugyanaz a családi otthonteremtési kedvezmény egy mondjuk jócskán havi 5-6 millió feletti bevétellel büszkélkedő családnak, mint annak, ahol az egyik szülő teszem azt munkanélküli, a másik pedig közmunkás. Nem szívesen turkálok Varga Judit családi kasszájában, de ha igaz az, amit a napokban a hazai sajtó felkapott, akkor jócskán van okunk a felháborodásra. S talán az a kérdés sem indokolatlanul merül fel bennem, hogy ugyan már melyik tisztelt NER-hez tartozó honfitársunknak sikerülne kibuliznia ingatlanvásárlásra 8 millió saját erő mellett 192 millió hitelt. A libernyák polgártársakat hagyjuk is ki ebből a példából, bevonásuk annyira nonszensz volna.

De mondom, tegnap nem ez bosszantott fel igazán. Még csak az sem, vajon a gyöngyösi polgármesteren kívül hány városlakót hívtak fel még azzal, hogy maradt több tucat vakcina, nincs-e kedve beoltatni magát? Ahogy nem is az a kavarás, ami az orosz vakcina Magyarországi engedélyeztetése körül folyik. Miért is zavarna? Régen hozzászokhattam, hogy itthon nem a normális rend szerint mennek a dolgok. Különben is. Müller Cecília országos tisztifőorvos asszony megnyugtatott mindenkit. Az orosz Szputnyik V vakcina minden gyártási tételét bevizsgálja majd a Nemzeti Népegészségügyi Központ, hogy az valóban biztonsággal beadható-e. Hát nem örömteli? Én már alig várom.

Amitől igazán fölment bennem a pumpa, az ezúttal egy egészen más jellegű dolog. Vannak ezek a raktárkoncertek. Átérezve a hazai könnyűzenei kultúrának a járvány idején bekövetkezett mélyrepülését, nemzetünk vezető ereje úgy döntött, hogy kisegíti a rosszabb időkre tartalékolni nem tudó zenészeket. Az összeget elég komolyra szabták, igaz, a rossz nyelvek szerint az 5,3 milliárd nagyobb része az Antenna Hungáriához vándorolt. Nincs ezen mit csodálkozni, hisz nyilván semmi nincs ingyen. A szövevényes hálóról, amely képes ekkora összeget benyelni, érdemes a telex.hu cikkét elolvasni. A lényeg, maradt pénz a gondosan kiválogatott zenekaroknak és zenészeknek is.

Az viszont már szemet szúr, hogy a koncertlehetőség megtalálta a Hétköznapi csalódások punk bandát, amelyről köztudott, hogy Fidesz és Orbán utálata nem igazán újkeletű. Egyáltalán nem ez az oka annak, hogy a zenéjük nem az én ízlésem. A punk azonban már csak ilyen. Karcos, nem finomkodik és politizál. Így hát a történtek kapcsán én leginkább azokon csodálkozom, akik meglepődtek, hogy a felvett produkcióból kimaradt egy-egy szám, hogy a rendezőknek nem tetszett a frontember Soros feliratú pólója, s hogy a produkció sem kapta ugyanazt a hírverést, mit a többi. A punk halála lenne, ha egy ilyen zenekart a hatalom az ölébe venne, s mosolyogva ringatná, míg el nem szenderül. Az ellenállásnak azt a formáját, amelyet a Hétköznapi csalódások képvisel, az ilyen kekeckedések csak erősebbé teszik. Ahogy erősebbé tették a gumibotok Demszky, vagy épp Orbán lázadását is. Ám a diktatúra az ő fiatalságuk idején legalább volt annyira tökös, hogy vállaltan, a rendőreivel gumibotoztatott.

A zeneszámokat egy, a banda által felkért, bohócnak öltözött fiatal színész kötötte össze, néhány jól ismert, a Fidesz narratívájából származó szlogennel. Na, ezt egy az egyben kivágták a produkcióból. Ám én még ezen sem csodálkozom. Csakhogy ez – úgy tűnik – nem volt elég. A srác még az én óráimra is be-betévedt, amikor színészjelöltekkel foglalkoztam. Harcias fiú. Két nappal a raktárkoncert felvétele után három kopasz várta a ház előtt, ahol lakott. 2006 óta az ilyen kinézetű fazonok már elvesztették skinhead jellegüket. Magyarországon ma leginkább Kubatov legényeknek hívják őket. „Te vagy az a színészgyerek?” – kérdezték a civilben lévő bohóctól, majd verni kezdték.

Úgy képzelem, a srác még azt követően is, hogy a földre került, ordítva küldte el őket az anyjukba. Mert ő egy apró, de kemény punk. Nem adja könnyen magát. Az a három viszont az emberiség alja. Akik pedig odaküldték őket, az emberiség legalja. Gyáva, rohadék banda. Verőlegényekre mi is össze tudnánk gründolni a pénzt. Csak bennünket éppen az különböztet meg az ilyenektől, hogy nem teszünk még hasonlót sem. Most egy színészen verték el a port. Ő ebből fel fog állni, s biztos vagyok benne, hogy ott lesz, és vigyorogni fog, amikor ennek az alja népnek végképp leáldoz a csillagzata.

Képek forrása: Kósz Jenő/Telex / ahrt.hu / dw.com

Forrás: BloggerBob