csütörtök, március 04, 2021
728x90 EU Imagery

Furcsa dolog a sértődöttség. Mondhatnám azt is, utálatos dolog. A magam részéről én legalábbis éles határt vonok aközött, ha valakit megbántanak, s emiatt érez szomorúságot, elkeseredettséget, illetve amikor az illető egyszerűen feldugja az orrát, mert teszem azt szembesítik azzal, amit tényleg elkövetett. Míg az előbbi alapja egy minősítés, amelyre nem szolgált rá, addig az utóbbit főleg az motiválja, hogy az érintett mást gondol magáról, mint amivel külső hatásra aktuálisan kénytelen szembenézni.

sertod1
Mélyen együtt tudok érezni bárkivel, akit megbántanak, a sértődést viszont mélyen taszítónak találom. Márpedig újabban a közélet mintha melegágya volna a sértődékenységnek. A közszereplők elég gyakran találkoznak olyan, a személyüket érintő véleményekkel, amelyeknek egyáltalán nem örülnek. Ezeket ugyanakkor kénytelenek elviselni, tekintettel arra, hogy ők közszereplők. A tűréshatáruk azonban meglehetősen alacsony. A legviccesebb az egészben talán az, hogy azok képesek a leghamarabb és a legmélyebben megsértődni, akik előszeretettel bánnak otrombán másokkal.

Kövér László legendásan nem bír uralkodni a szavain, s gázol bele válogatás nélkül magánszemélyek, illetve társadalmi csoportok lelkivilágába. Merő jóindulatból ezúttal mellőzzük azt a kérdést, hogy vajon szándékosan csinálja-e. Transzparens bárdolatlanságának ékes példája volt, amikor 2015-ben úgy nyilatkozott, hogy "szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk". Attól tartok, azóta sem érti, miért a baj, ha házelnökként ilyen kijelentéseket tesz. Azt meg persze végképp nem, hogy civilként sem kellene hasonlókat mondogatnia és gondolnia.

sertod2
Kövér aztán sokak mellett már megsértődött Arató Gergelyre, aki – a többség által elfogadott házszabály ellenére – nem köszöntötte felállva bevonulását az ülésterembe. Inkább nem keresek rendszerváltás előtti hasonlatokat. Megsértődött Barack Obama külügyminiszterére, Hillary Clintonra is, akit legutóbb – nyilván az USA-val szembeni tisztelet kifejezésére és a megbékélésre való törekvés jegyében – pejoratív módon visszamenőlegesen azzal minősített, hogy az ő Magyarországgal kapcsolatos teljesítményét „szorozzuk meg néhánnyal, ha fel akarunk készülni arra, ami majd akkor jön, amikor berendezkedik a Biden-adminisztráció.” Nyilván, ahogy az amerikai választással összefüggésben B-tervvel nem rendelkező OrbánViktor, úgy Kövér László számára is Magyarország az első, s hazának elemi érdeke, hogy ebben a tónusban nyilatkozzanak a világ vezető hatalmáról.

De egyáltalán, a sértődékenység kezd a legszélesebb körben divatba jönni a NER oldalán. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke például rendesen megsértődni méltóztatott a hvg.hu adatigénylésén, amelyből egyebek mellett kiderült, hogy a kötelező kamarai hozzájárulásból mennyit költöttek mentális felkészítésre, piackutatásra, kocsikra, repülőjegyekre stb. Nem az összegek a lényegesek, hanem az, ahogy erre Parragh László reagált. Rosszindulatú kampányról beszélt, ami a leggyakoribb riposzt, ha valamely szervezet, vagy a média adatigénylést kezdeményez. Ó szent transzparencia! Én is úgy gondolom, kell a gépjármű, kellenek a repülőjegyek. Iroda is kell. De ha nincs szó korrupcióról, miért nem lehet ezeket a tételeket – ha már törvény írja elő – sértődés nélkül a nyilvánosság elé tárni. Csak talán arra nem kellene hivatkozni, hogy azért kell minőségi irodát bérelni az ország legdrágább irodaházában, mert ott fogadják a miniszterelnököt.

sertod3
A legszórakoztatóbb, s egyben a legelkeserítőbb mégis talán Szijjártó Péter eltökélt, elhivatott és következetes sértődékenysége. Magyarországon élő magyarként egyszerre röhögök, s szorul ökölbe a kezem a külügyminiszternek a hazai valósághoz való viszonyán. A politikai hirdetésekre költött milliárdok, és a kormány által nemzetstratégiainak minősített KESMA-ba préselt közel ötszáz médium fényében azt mondani, hogy „visszautasítok minden hazugságot az országunk, és a kormányunk ellen, amely szerint nem biztosítjuk a sajtószabadságot”, majd mélyen egyetérteni azzal, hogy hazudik az uniós sajtó, amikor a sajtószabadságot kéri számon a magyar kormányon, hát ez enyhén szólva is röhejes, ugyanakkor vérlázító. Olyan szijjártós.

Képek forrása: nlc.hu / klubradio.hu / iroda.hu / 24.hu

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all