Regős Róbert: A nagy oltakozási limbo-láz és egyebek
Megint ugyanoda jutottam, mint legutóbb. Írni akartam arról, hogy azért a 21. században az mégiscsak téboly, ha egy, a járvány kezelésére hivatott informatikai rendszerrel olyan mértékű szinkronizációs problémák adódnak, mint amilyen a hétvégi oltási dömpinggel kapcsolatban kialakult. Néhány dolog azonban ezúttal is lehetetlenné teszi, hogy egyetlen témára összpontosítsak. Pedig egy csomó embert behívtak – ahogy Balázs Géza nyelvész érveit követve újabban magam is használni szoktam a kifejezést – oltakozni. Most látom, a Word még nem ismeri fel a szót – ejnye –, felveszem hát a szótárába, ne húzogassa itt alá nekem, ha le találom írni újra, meg újra a jövőben.
Visszatérve az oltakozási lázhoz, úgy tűnik sokakat, de nem mindenkit, hívtak be hiába a hétvégére. Remélem, ez így elég pozitív megközelítése a problémának. A kormánybarát média szerint az elfajult liberális propaganda persze – ahogy azt már fent említettem – azonnal lecsapott és dezinformált. Nem jelezték ugyanis, hogy a szinkronizációs baki az adatbázisban mindössze azt a néhány tízezer embert érinti, akiket az AstraZenecaval oltottak volna. Nos, az igazság az, hogy a nap első felében jobbról nem találtam semmi hírt a dologgal összefüggésben, az általam szokásosan tallózott online felületeken pedig pontosan az volt olvasható, hogy az AtraZenecával van gond. Később aztán kezdtek jobbról is csordogálni az információk, persze a saját narratívájuknak megfelelően tálalva, azaz a balos dezinformáció rémével fenyegetve.
Beleolvasok a Gyurcsányt nélkülöző kevés számú publicisztika egyikébe. Pozsonyi Ádám jegyzi. A NER hátországának romlott szellemiségét esszenciálisan magában hordozó írás. Biztosan közölnek hasonlókat szerte a világon. Nekem mégis fáj, mivel magyarul szól. Nem a megjelenése esik rosszul, hanem pusztán a tény, hogy akadnak a mai Magyarországon véleményformáló írástudók, akik így írnak, s olyanok is – sajnos úgy tapasztalom, egyre többen – akik élvezettel olvassák a hasonlóan primitív, alantas ösztönöket megszólító cikkeket. Egyáltalán az, hogy léteznek, akik így gondolkodnak. Az írás lehetne az elrettentés céljával az iskolában bemutatott gyűlöletbeszéd klasszikusa.
Félreértés ne essék, nem az a bajom, hogy leírattak mindazok az ostobaságok, amelyeket Pozsonyi az írásában összehord. Szabadelvű vagyok. Ha következetes akarok lenni, azzal együtt kell tudomásul vennem és elviselnem mások, az enyémtől eltérő értékrendjét, hogy ők – a sajátjukból adódóan – különösebb skrupulusok nélkül tekinthetik semmisnek, vagy érvénytelennek az enyémet. A két diszkurzus viszonya ettől elkerülhetetlenül aszimmetrikus. Ám az, hogy Magyarországon a rezsimnek az alaptörvényben is megjelenő értékrendje által támogatva válik tendenciává a fajra, vallásra, nemi identitásra épülő megkülönböztetés és a gyűlöletbeszéd, végtelenül elkeserít. Az a beszédmód, amit Pozsonyi képvisel, a társadalom minden szintjén, a kocsmák világától a parlamentig egyre szélesebb körben terjed, méghozzá feltartóztathatatlanul. Az aktuális Nemzeti Alaptantervből előbújó újabb és újabb generációk pedig még jó pár évtizedig várhatóan képtelenek változtatni ezen.
Képek forrása: hajonaplo.ma / it-assist.hu / 888.hu
Forrás: BloggerBob