kedd, április 13, 2021
728x90 EU Imagery

Én időnként tényleg sajnálom a politikusokat. Pokolian nehéz lehet mindig másnak mutatni magad, mint amilyen igazából vagy.

Mert abban azért bizonyára megegyezhetünk, hogy nemzeti lelkületünk spontán természetéből adódóan közel 200 tetszőlegesen összeszedett magyar között aligha lehet jelen olyan fokú primitívség, gyűlölködés, a valóságtól való távolság, barátságtalanság, a szeretet és az egymás iránti tisztelet hiánya, az önzés, mint amit nap, mint nap tapasztalunk a parlamenti hírekkel összefüggésben. Szerintem ez szerepjáték. Egyre kevésbé tiszteletre méltó politikusaink kitalálnak maguknak egy ellenségképet, szörnyűbbet, mint amilyen normális körülmények között egy ellenség lehet egyáltalán, majd naponta akár többször is színpadias kísérletet tesznek a megsemmisítésére.

valasz1
Vannak ebben a műfajban kevésbé tehetségesek, aztán vannak igazi, formátumos tehetségek és persze vannak ugye az ösztönös zsenik. Kétség kívül ez utóbbi kategóriába kell sorolnunk Kövér Lászlót. Ahogy én látom, senki nem tud egy adott helyzetben oly lesajnálóan nyilatkozni származásra, vallásra, nemre való tekintet nélkül, mint ő. Senki nem képes különösebb motiváció nélkül úgy nekirontani hazai és külföldi ellenfeleinek, pártoknak, nemzeteknek, közösségeknek, közösségek által képviselt értékrendeknek, ahogy azt ő teszi. És senki nem képes úgy bírságolni, ahogy a mi házelnökünk tud. Miközben a költségvetés hiánya az egekben, eszébe juthatna végre valakinek, hogy pár órára kiküldje Kövért az utcasarokra posztos rendőrnek egy tollal, meg egy tömb büntetőcédulával a kezében. Néhány hét elteltével Varga Mihály pénzügyminiszter tutira vitustáncot járna örömében, látva a központi bevételek radikális növekedését.

Néha azon gondolkodom, előfordulhatott-e valaha, hogy Kövér kedves volt a környezetéhez. Mondjuk Pápán, a középiskolás éveiben, még bajusz nélkül. Rámosolyoghatott-e akárcsak egyszer is Gyurcsányra, amikor összefutottak a gimnázium folyosóján. Azt hiszem, nem. Már akkor sem. Pedig komolyabb ideológiai különbségek akkoriban még aligha feszültek közöttük. Azonban az a modortalanság, amelyet ma képvisel – mondom, meggyőződésem szerint pusztán a szerepéből adódóan – abban a pápai szellemi közegben aligha lehetett jelen. Az az iskola egyszerűen kivetette volna magából. Szóval, itt valami újkeletű dologról lehet szó. Valami megmagyarázhatatlan metamorfózisról.

valasz
Bár aztán ki tudja. Mostanában mesélte valaki – hangsúlyozottan anekdota jelleggel, s nem tényeket közölve –, hogy egy alkalommal, talán 1987-ben, együtt focizott a fiatal Orbánnal, egy Velemben található szálloda melletti aszfaltozott pályán. Úgy emlékszik, Viktorunk már akkor is mindenkit felrúgott, aki túl közel merészkedett hozzá, viszont már akkor sem segített föl senkit. Anekdotának még csak elmegy egy ilyen történet, de a valósághoz nem lehet túl sok köze. Hát könyörgöm, valakik csak kell, hogy szeressék ezeket a ma már szerethetetlen embereket, ha egyszer ennyi éven keresztül fenn tartják őket a politika magas polcain.

De lehet-e szeretni valakit, aki lazán kioszt előbb egy négymilliós büntit egy zsák krumpliért, majd egy nyolcmilliósat egy másik demokratikusan megválasztott képviselőnek? Mindezt csak azért, mert utóbbi szerinte méltatlan körülmények között buzdítja a pénzügyminisztert arra, hogy adják vissza két fővárosi kerületnek azt a tízmilliárdot, amit a múlt év végén vettek el tőlük. Nem volt különösebb dulakodás, nem volt tömegjelenet, nem csattantak pofonok. Biztosan lehetett volna másképp, a parlament játékszabályinak minden tekintetben megfelelve kérdezni a minisztert. Csakhogy úgy áll a helyzet, hogy a szabályozott keretek között feltett kérdéseknek, s az interpellációknak éppen azok a semmitmondó, üres, cinikus válaszok vették el végképp az értelmét, amelyeket a rezsim haszonélvezőitől hallunk rendszeresen.

valasz2

És ugyanez megy a parlamenten kívül is. Nem felelőtlenség, nem bűn-e értelmezhető magyarázat nélkül elutasítani ezekben a vészterhes időkben ésszerű javaslatokat, csak mert azok nem kormányoldalon születnek meg? Hány milliós büntetést érdemelne a főváros által felajánlott segítség elutasítása a tömeges oltások megszervezéséhez? Hány milliós büntetést érdemel az a felelős személy, aki még a telefont sem veszi fel, miután egy nyugat-dunántúli város az intézményeiben korrekt oltópontokat rendezett be, s a polgármester sürgetni szeretné a hatóságot, hogy az mielőbb hajtsa végre az engedélyezéshez szükséges bejárásokat? Miben mérhető a kitalált ellenség által felajánlott segítség elutasításának bűne?

Képek forrása: 444.hu / magyarnarancs.hu / nyugat.hu

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all