Regős Róbert: A nyolcmilliós válasz
Én időnként tényleg sajnálom a politikusokat. Pokolian nehéz lehet mindig másnak mutatni magad, mint amilyen igazából vagy.
Mert abban azért bizonyára megegyezhetünk, hogy nemzeti lelkületünk spontán természetéből adódóan közel 200 tetszőlegesen összeszedett magyar között aligha lehet jelen olyan fokú primitívség, gyűlölködés, a valóságtól való távolság, barátságtalanság, a szeretet és az egymás iránti tisztelet hiánya, az önzés, mint amit nap, mint nap tapasztalunk a parlamenti hírekkel összefüggésben. Szerintem ez szerepjáték. Egyre kevésbé tiszteletre méltó politikusaink kitalálnak maguknak egy ellenségképet, szörnyűbbet, mint amilyen normális körülmények között egy ellenség lehet egyáltalán, majd naponta akár többször is színpadias kísérletet tesznek a megsemmisítésére.
Néha azon gondolkodom, előfordulhatott-e valaha, hogy Kövér kedves volt a környezetéhez. Mondjuk Pápán, a középiskolás éveiben, még bajusz nélkül. Rámosolyoghatott-e akárcsak egyszer is Gyurcsányra, amikor összefutottak a gimnázium folyosóján. Azt hiszem, nem. Már akkor sem. Pedig komolyabb ideológiai különbségek akkoriban még aligha feszültek közöttük. Azonban az a modortalanság, amelyet ma képvisel – mondom, meggyőződésem szerint pusztán a szerepéből adódóan – abban a pápai szellemi közegben aligha lehetett jelen. Az az iskola egyszerűen kivetette volna magából. Szóval, itt valami újkeletű dologról lehet szó. Valami megmagyarázhatatlan metamorfózisról.
De lehet-e szeretni valakit, aki lazán kioszt előbb egy négymilliós büntit egy zsák krumpliért, majd egy nyolcmilliósat egy másik demokratikusan megválasztott képviselőnek? Mindezt csak azért, mert utóbbi szerinte méltatlan körülmények között buzdítja a pénzügyminisztert arra, hogy adják vissza két fővárosi kerületnek azt a tízmilliárdot, amit a múlt év végén vettek el tőlük. Nem volt különösebb dulakodás, nem volt tömegjelenet, nem csattantak pofonok. Biztosan lehetett volna másképp, a parlament játékszabályinak minden tekintetben megfelelve kérdezni a minisztert. Csakhogy úgy áll a helyzet, hogy a szabályozott keretek között feltett kérdéseknek, s az interpellációknak éppen azok a semmitmondó, üres, cinikus válaszok vették el végképp az értelmét, amelyeket a rezsim haszonélvezőitől hallunk rendszeresen.
És ugyanez megy a parlamenten kívül is. Nem felelőtlenség, nem bűn-e értelmezhető magyarázat nélkül elutasítani ezekben a vészterhes időkben ésszerű javaslatokat, csak mert azok nem kormányoldalon születnek meg? Hány milliós büntetést érdemelne a főváros által felajánlott segítség elutasítása a tömeges oltások megszervezéséhez? Hány milliós büntetést érdemel az a felelős személy, aki még a telefont sem veszi fel, miután egy nyugat-dunántúli város az intézményeiben korrekt oltópontokat rendezett be, s a polgármester sürgetni szeretné a hatóságot, hogy az mielőbb hajtsa végre az engedélyezéshez szükséges bejárásokat? Miben mérhető a kitalált ellenség által felajánlott segítség elutasításának bűne?
Képek forrása: 444.hu / magyarnarancs.hu / nyugat.hu
Forrás: BloggerBob