Regős Róbert: A mester és az inasok

Hála az égnek, nem ismerem a Fidesz belső viszonyait. Ami kívülről – meglehet, tévesen – érzékelhető belőle, azt nem szeretném, ha a mindennapjaim része volna.

Mondják, Orbán máig szeret vitatkozni – eltekintve a Gyurcsány Ferenccel folytatott nyilvános vitáktól. Tapasztaljuk is nap, mint nap, hogy lételeme a konfrontáció. Ha nincs kivel háborúzni, hát kitalál magának, vagy Magyarországnak ilyen-olyan ellenségképeket. Lehet az bármi, Soros György, migráció, Covid, libernyákok, Európai Néppárt, csak lehessen beszélni róla egyszerűen, egymást kizáró ellentétpárokban, hogy megértsék az ő magyarjai, akik a KESMA-hoz tartozó médiából merített hírek alapján építik fel hihetetlenül izgalmas és árnyalt világképüket.

inasok
Mivel a miniszterelnök a politikai stratégiáját úgy igazította a megszakítatlan konfliktussorozathoz, ahogy a klasszikus kommunisták a magukét a permanens forradalomhoz, nehezen képzelhető el, Viktorunk hogyan működne békeidőben. Nincs a magyar történelemben miniszterelnök, aki hosszabb időn keresztül ült volna a népe nyakán, mint ő. Mégsem tudok felidézni, még rövid békeéveket sem, amikor irányítása alatt Magyarország úgy működött volna, mint egy normális demokrácia. Magyarország – legalábbis Orbán narratívája szerint – állandó támadások kereszttüzében áll. Ravasz kis megfontolás ez, mert ha valóban így van, akkor indokolt lehet összezárni, centralizálni, s a diktatúrákból ismert hatalmi mechanizmusokat hadba állítani.

Ilyen körülmények között aztán vitatkozni lehet, de ellentmondani nem. Igaz, maga a vita is üres fecsegéssé silányul, melyet nevezhetünk akár a megtévesztés eszközének is. A vitapartner ugyan elmondhatja a véleményét, de az irányokat tőle függetlenül már meghatározták, a fontosabb döntéseket pedig réges-régen meghozták. Amikor aztán a szövegelés a főnök eredeti elképzelésének minden tekintetben megfelelő politikai cselekvéssé alakul, attól kezdve ellenkezésnek helye nincs. Hányszor, s hányan tapasztalták ezt meg keserűen, amikor a kormány lezajlott egyeztetésekre hivatkozott, egyebek között az egészségügy fejlesztésének koncepciójával, a NAT-tal, az akadémia intézeti struktúrájának átalakításával, az egyetemek fenntartóváltásával és még ezernyi dologgal kapcsolatban. Dumálni lehet, csak épp felesleges.

Mindezt kizárólag azért hoztam szóba, mert úgy képzelem, Orbánnak érdemben beszólni ma már lehetetlen. Nem igazán tudok elképzelni olyan szituációt, amikor valaki – akár a legbelsőbb körökből – eredményesen tudná figyelmeztetni, hogy ezt ne így, hanem inkább úgy tegyük, s erre a miniszterelnök egyetértően bólintana: ja, igazad van, legyen úgy, ahogy te mondod. A Fidesz – Bereményi Géza szavait idecitálva – egy olyan világnézeti klub, ahol fontos a vitakészség alakulása, csak épp soha nincs sikerélmény.

Orbán Viktornak ugyanis végső soron mindig igaza van. Ezzel az axiómával vagy együtt tud élni valaki, vagy nem. Ha pedig akadnak, akik a tétel ellenpróbájával kísérleteznek, azok könnyen az Európai Parlamentben, vagy a hatalom perifériáján találják magukat. Elég komoly tendenciát rajzol meg a Simicskák, Pokornik, Navracsicsok, Lázárok és még sokan mások története.

inasok1
Minderre való tekintettel talán nincs is sok értelme feltennem a kérdést, amelyről valójában ma beszélni szerettem volna. Arról tudniillik, hogy ugyan miért nem szól rá végre valaki a mi köz-Viktorunkra? Miért nem figyelmeztetik, hogy próbáljon meg végre a 21. századhoz, a feladatához, s hozzánk, magyarokhoz méltó módon megszólalni, s ne úgy, mint egy hűbérúr az alattvalóihoz a feudalizmus időszakában. Erőltesse már meg magát, s ne szólítson egy Nobel-díjra érdemesnek tarott kutatót asszonyságnak. Ne sértse meg – ahogy azt ma tette – a rezidenseket azzal, hogy inasnak nevezi őket, különös tekintettel arra, hogy úgy tűnik, nélkülük nem nagyon képes megoldani a járvánnyal összefüggő feladatokat. Az a párt pedig, amelynek tagjai még az ilyen elemi dolgokra sem merik felhívni a miniszterelnök figyelmét, elgondolkodhatna, különösen a Néppártból való kiebrudalásukat követően, hogy valóban Orbán-e az egyetlen alternatíva a főnöki székben.

Képek forrása: index.hu / multarnyai.hu

Forrás: BloggerBob