Regős Róbert: A mester és az inasok
Hála az égnek, nem ismerem a Fidesz belső viszonyait. Ami kívülről – meglehet, tévesen – érzékelhető belőle, azt nem szeretném, ha a mindennapjaim része volna.
Mondják, Orbán máig szeret vitatkozni – eltekintve a Gyurcsány Ferenccel folytatott nyilvános vitáktól. Tapasztaljuk is nap, mint nap, hogy lételeme a konfrontáció. Ha nincs kivel háborúzni, hát kitalál magának, vagy Magyarországnak ilyen-olyan ellenségképeket. Lehet az bármi, Soros György, migráció, Covid, libernyákok, Európai Néppárt, csak lehessen beszélni róla egyszerűen, egymást kizáró ellentétpárokban, hogy megértsék az ő magyarjai, akik a KESMA-hoz tartozó médiából merített hírek alapján építik fel hihetetlenül izgalmas és árnyalt világképüket.
Ilyen körülmények között aztán vitatkozni lehet, de ellentmondani nem. Igaz, maga a vita is üres fecsegéssé silányul, melyet nevezhetünk akár a megtévesztés eszközének is. A vitapartner ugyan elmondhatja a véleményét, de az irányokat tőle függetlenül már meghatározták, a fontosabb döntéseket pedig réges-régen meghozták. Amikor aztán a szövegelés a főnök eredeti elképzelésének minden tekintetben megfelelő politikai cselekvéssé alakul, attól kezdve ellenkezésnek helye nincs. Hányszor, s hányan tapasztalták ezt meg keserűen, amikor a kormány lezajlott egyeztetésekre hivatkozott, egyebek között az egészségügy fejlesztésének koncepciójával, a NAT-tal, az akadémia intézeti struktúrájának átalakításával, az egyetemek fenntartóváltásával és még ezernyi dologgal kapcsolatban. Dumálni lehet, csak épp felesleges.
Mindezt kizárólag azért hoztam szóba, mert úgy képzelem, Orbánnak érdemben beszólni ma már lehetetlen. Nem igazán tudok elképzelni olyan szituációt, amikor valaki – akár a legbelsőbb körökből – eredményesen tudná figyelmeztetni, hogy ezt ne így, hanem inkább úgy tegyük, s erre a miniszterelnök egyetértően bólintana: ja, igazad van, legyen úgy, ahogy te mondod. A Fidesz – Bereményi Géza szavait idecitálva – egy olyan világnézeti klub, ahol fontos a vitakészség alakulása, csak épp soha nincs sikerélmény.
Orbán Viktornak ugyanis végső soron mindig igaza van. Ezzel az axiómával vagy együtt tud élni valaki, vagy nem. Ha pedig akadnak, akik a tétel ellenpróbájával kísérleteznek, azok könnyen az Európai Parlamentben, vagy a hatalom perifériáján találják magukat. Elég komoly tendenciát rajzol meg a Simicskák, Pokornik, Navracsicsok, Lázárok és még sokan mások története.
Képek forrása: index.hu / multarnyai.hu
Forrás: BloggerBob