Regős Róbert: Szijjártó Péter – no comment
Melyik lehet a nagyobb szégyen? Az, hogy az EU 30 éven keresztül nem szankcionálta az emberi jogok megsértését Kínában, vagy az, hogy még ma is van uniós tagállam, amely a végre megszületett korlátozásokat magamutogató és káros döntésnek tartja?
Talán nem járok messze a valóságtól, ha úgy gondolom, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamisági kritériumok érvényesítése között kell, hogy legyen némi átfedés. Bármennyire szűk is egy ilyen közös metszet, de minden államban emberek élnek, akiket megilletnek bizonyos jogok, s ezeket az államoknak el kell ismerniük és tiszteletben kell tartaniuk.
„Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.”
Akit nem bűvölt el az Orbán rezsim könnyen bódulatba ejtő narratívája, az még bizonyosan emlékszik arra, hány alkalommal szolgált hivatkozási alapul a rendszerváltás előtti Magyarországon az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Olyan ellenzéki politikai kezdeményezések alapítói kérték számon annak tartalmát a korabeli hatalom letéteményesein, amelyek mind a mai napig meghatározó szerepet töltenek be a hazai közéletben. Ezek a személyek, illetve a rendszerváltást kezdeményező, megformálódóban lévő közösségek minden lehetséges nemzetközi fórumhoz igyekeztek eljuttatni a Nyilatkozatra hivatkozó segélykérésüket.
Bizony, egyik gyomrost kaptuk a másik után. A legnagyobbat talán 1956-ban. Joggal gondolhatták az egykori csalódottak, hogy a civilizált világ szégyene, ha a szavakon túl nem támogatja tevőlegesen is a magyar tömegek szabadságvágyát. Márpedig nem támogatta. Azért ne legyünk teljesen igazságtalanok. Az egyetemi szakkollégiumi hálózat létrehozásán és finanszírozásán keresztül akadt, aki sokat áldozott a rendszerváltás előkészítésére, kinevelve egy olyan fiatal értelmiségi generációt, akik az eltérő világképekben megmutatkozó különbségeken felülemelkedve, a megtalált szövetségeseikkel összefogva elérték, hogy 1989-től végre Magyarország is a szabad világ része lehessen. Soros Györgynek hívják az illetőt. Ma olyan személyek irányítják ezt az országot, akik az ő köpönyegéből bújtak elő, s akik ezért mély hálával tartoznak neki. A hála azonban – úgy tűnik – nem tartozik a legfőbb nemzeti erényeink közé.
Képek forrása: udhr.audio / infomovar.hu / facebook.com / pinterest.it
Forrás: BloggerBob