Regős Róbert: Orbán narcisztikus szembenézése
Attól tartok, engem megint behúztak a csőbe. Tizenöt éven keresztül figyeltem, s figyelem ma is az Orbán kormány kommunikációját, s még mindig nem sikerült kiismernem igazán. Simán behúznak a csőbe. Képesek könnyedén elaltatni az éberségemet. Odatolják az orrom elé az egyszerre lényegi és felháborító dolgokat, s amikor már arra készülök, hogy jól megmondjam a magamét, bedobnak valami még irritálóbb semmiséget, s persze, hogy arról fogok írni. Ha ezt tudatosan csinálják, akkor le a kalappal. Egyszerűen zseniális.
Elolvasom az osztrák adatokat is. Ausztriára előszeretettel hivatkozik a kormányzati kommunikáció úgy, mint Magyarország laboratóriumára. Bár újabban mintha kevesebbszer tenné. Aligha is teheti. Pedig az ottani tapasztalatok – így a korábbi szólamok – jó egy hét előnyhöz juttatnak bennünket a felkészülés során. Szóval a csütörtöki adatok szerint 8,8 milliós Ausztriában a betegség szövődményeibe 30-an haltak bele, 3289 új fertőzöttet regisztráltak, az eddigi elhunytak száma pedig 9151. Oda-vissza ugrál a szemem a magyar és az osztrák számok között. Lehetséges ez egyáltalán két szomszédos ország esetében? Valami itt tényleg nem kerek. Mit csinálnak ők jobban? S miért vagyunk mi annyira elégedettek a hazai járványkezeléssel?
Orbán Viktor egy olyan tábla előtt illegeti magát, figyelve, jól áll-e a nyakkendője, amelyen a kormányzati kommunikáció remekbe szabott fordulatai olvashatók, sőt, talán nem járok messze a valóságtól, ha azt gondolom, ezekhez bizony Magyarország miniszterelnökének is van köze. Magyarország hét törvénye: Haza csak addig van, amíg van, aki szereti. Minden magyar gyermek újabb őrhely. Az igazság erő nélkül keveset ér. Csak az a mienk, amit meg tudunk védeni. Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük. Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs. Egyetlen magyar sincs egyedül.
Képek forrása: koronavirus.gov.hu
Forás: BloggerBob