Regős Róbert: Jó reggelt, Magyarország!
Nem tudom, hogy élték túl a mai délelőttöt az Orbán hívek/hívők. A főnök portugáliai programja miatt ma elmaradt a szokásos pénteki miniszterelnöki interjú a Kossuth-on. Őszintén bevallom, némi melankólia rajtam is erőt vett. Hosszú volna kifürkészni az okát. Ki tudja, talán az önsors rontó, szuicid ösztönök ébredésének első jele. Lehet persze egy várhatóan hosszúra nyúló, fájdalmas búcsú korai megnyilvánulása is. Elvégre legalább az elméleti esélye vitathatatlanul fennáll annak, hogy nagyjából jövő ilyenkor, 4 + 12 végtelennek tetsző esztendő után a nemzet Viktora veszi utánozhatatlan sapkáját, s talán végleg lelép a hazai politika színpadáról, hogy élvezhesse – kinek-kinek ízlése szerint – a megérdemelt (?) pihenést.
A pénteki beszélgetés elmaradásából adódó problemakör persze jóval összetettebb annál, hogy belőlem épp mit vált ki. Elvégre vannak e hazában milliók, aki isszák a miniszterelnök minden szavát. S mint tudjuk, a tudatmódosító szeszek féktelen ivása könnyen függőséghez vezet. A függőség pedig annyit tesz, hogy az ember nem tud meglenni kötődése tárgya nélkül. Akár még egyetlen péntek reggel erejéig sem. Ki ne látott volna már feszült, remegő kezű alkoholistát, akit csak az első korty tömény nyugtat meg. Márpedig a hét első napja olyan, mint egy hajnali ébredés. Ha ehhez hozzáveszem azt is, hogy a világban messze nem minden országban kezdődik hétfővel a hét, kézenfekvőnek tűnik a kérdés: miért ne lehetne Magyarországon péntek a hét első napja.
Egyáltalán nem tűnik ördögtől való ötletnek, egy unortodox narratívába pedig simán beleférhet, hogy kezdjük péntekkel a hetet. Így aztán – ahogy függőnek a hajnali töménytől –, néhány orbáni szóvirágba belekortyolva hívek/hívők millióinak adatna meg az egész heti nyugalom. Nem remegne a kezük, s nem aggódnának. A vezér útmutatásai, továbbá az a tudat, hogy ismételten, ki tudja, immár hányadszor is sikerült legyőznünk a járványt, s a meggyőződés, hogy a hazát érő újabb veszélyek és támadások esetén a NER politikai elitjének gyors reagálású csapatai bármikor csatasorba állíthatók a hon védelmében, eloszlatna minden aggodalmat. Egy ilyen főnöki bátorítás előképeként ráadásul számon tarthatjuk akár a Petőfi által is megénekelt győri vitézséget is. Egy-egy hétindító Orbán-interjú bizonyosan relaxált napokat ígérne minden magyarnak.
Az persze meg se forduljon senki fejében, hogy esetleg át kellene tenni hétfőre e kollektív terápiás beszélgetéseket. Nehogy már a főnöknek kelljen igazodnia olyan külső körülményekhez, mint a hét szokásosan első napja. Azért tudjunk már súlyozni. Az időről még a bölcsek sem tudják megmondani, létezik-e egyáltalán, vagy sem. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy szokásait feladva a miniszterelnöknek kellene igazodnia a kérdéses lételméleti státusszal bíró időszámításhoz. A magam részéről én ragaszkodom ahhoz, hogy kezdődjön péntekkel a hét, mert egy nemzet akkor képes jól teljesíteni, egy ország pedig újraindulni, ha a hét első napján felhörpint egy kortyocskát Orbán szavaiból, majd ezt követően remegésmentes kézzel vág neki a munkaalapú illiberális társadalom építésének.
Aztán ott van szegény Nagy Katalin. Tudjuk jól, hogy a nők helyzete amúgy sem egyszerű. Ha pedig műsorvezető az illető, akkor pláne nem az. Ha meg a Kossuth-on, akkor végképp. Nagy Katalin azonban megtalálta a helyét. Úgy beilleszkedett abba az elváráshorizontba, amelynek meg kell felelnie, mint fióka a fészekbe. Orbán maihoz hasonló távolmaradásai azonban nyilván nyomot hagynak benne is. Egy műsorvezető életének is megvan a maga kialakult rendje. Ezeket a ciklus-szerűen ismétlődő pénteki találkozásokat nem lehet csak úgy, következmények nélkül felrúgni.
Ugyanakkor egy hölgy szemében pótolhatja-e az imádott miniszterelnököt egy szóvivő? Különös tekintettel arra, hogy nő, ráadásul vitathatatlanul csinos is, mint Szentkirályi Alexandra. Me délelőtt azonnal érezni lehetett, hogy homok került a gépezetbe. A rutinos péntek reggeli interjúalanyhoz szokott kérdező bizony nem olyan kiforrott, gördülékeny, a rezsim narratívájába illeszkedő válaszokat kapott, mint általában. Még akkor sem, ha rögtön az első mondatok egyikében a jólismert háborús szókészletnek megfelelően logisztikai hadműveletről beszél. S akkor sem, ha rövid időn belül elhangzott a baloldal oltásellenesség, s ezzel párhuzamosan az is, hogy sokkal előrébb járunk, mint Európa. De tudják mit? A választásokhoz közeledve – a műsor címével – azt mondom én is, ébresztő, Jó reggelt, Magyarország!
Képek forrása: 444.podbean.com / magyarhang.org / magyarnemzet.hu
Forrás: BloggerBob
