Regős Róbert: A főnix éjszakája

Időről-időre eltűnik a nyilvánosság elől, vagy legalábbis a jelenléte nem kézzelfogható. Aztán – olykor egész váratlanul – főnixmadárként fölbukkan újra. Hiányzik belőle minden, ami egy laikus vélekedés szerint a politikusi léthez szükséges. Mintha híján volna a nélkülözhetetlen ambícióknak és ugyanígy az elengedhetetlen képességeknek is. Mégis, az eltűnései is mintha kizárólag azért volnának, hogy visszatérésével látványosan vonja magára a köz figyelmét. Akár kiérlelt marketingstratégiának is gondolhatnánk, de nyilván nem az.

fonix
Révész Máriusz közéletünk megmagyarázhatatlan állócsillaga. Öt cikluson keresztül szörfölt listás helyeken a parlamentben és a Fideszben, hol alacsonyabb, hol magasabb presztízsű pozíciókban. Amikor 2006 októberében úgy elbántak vele, komolyan sajnáltam. Nem a képviselőt, az embert. Az őt ért brutalitásra az akkori kaotikus állapotok sem szolgálhatnak elégséges magyarázattal. Amikor pedig tíz évvel később kinevezték a kerékpározás és az aktív kikapcsolódás fejlesztéséért és népszerűsítéséért felelős kormánybiztossá, a hasamat fogtam a röhögéstől, hogy Magyarországon mi mindennek van már kormánybiztosa. Hiába, akkor még szó sem volt arról, hogy egyszer lesz majd nekünk a magyar könnyűzene koordinálásáért és társadalmasításáért felelős miniszteri biztosunk is.

Révész tehát ott sertepertél hosszú ideje – rövid előjátéknak tetsző liberális szimpátiákat követően – a magyar konzervatív jobboldal erőterében. Inkább afféle kiszolgáló személyzetként, sem mint meghatározó, az irányokat kijelölő figuraként. Amivel megbízzák, azt igyekszik megbízhatóan ellátni, ha pedig félretolják, félreáll. Ha meg új megbízatást kap, akkor sértettség nélkül azzal foglalkozik. A szürke eminenciás kifejezést csak azért nem használom vele kapcsolatban, mert túlzónak érezném. Megjelenése ugyan egyszerű, s viselkedésével is kerüli a feltűnést, szóval meghúzza magát a háttérben, amikor csak lehet, ám túl nagy befolyással soha nem bírt, s informális hatalommal sem rendelkezett, mint mondjuk Richelieu bíboros bizalmasa, François Leclerc du Tremblay de Maffliers, akire állítólag a szürke eminenciás szókapcsolat eredetileg vonatkozott.

richelieu
Hogy újabban mivel foglalkozik, megmondom őszintén, nem követtem. Éppen ezért csodálkoztam el azon, amikor a napokban arról olvastam a 24.hu-n milyen határozottsággal ostorozta a hazai oktatást. A Partizánnak adott közel egy órás interjújában elhangzott szavak két szempontból is megleptek. Egyrészt furcsának találtam őket azért, mert 4 + 11 év Fidesz kormányzásnak még akkor is érzékelhető változást kellett volna eredményeznie, ha tudjuk, hogy az oktatás egy rendkívül nagy, ebből adódóan nehezen mozduló rendszer, így eredmények nyilván csakis évtizedes távlatokban remélhetők ezen a téren.

De meglepőnek találtam azt is, hogy az interjú oktatást érintő részének szinte minden kritikus szavával egyetértettem. Hogy micsoda? Egy követ fújok Révész Máriusszal. Nos, úgy tűnik, ebben az egy dologban igen. Hogy csak három sarokpontot említsek, egyetértek azzal, hogy az oktatási rendszerünk úgy kaotikus, ahogy van. Annyi féle modell keveredik benne, hogy egységes elvárásokat támasztani a kimeneti oldalon szinte lehetetlen. A felsőoktatásban többször úgy vezetnek be új képzési struktúrákat, hogy a megelőzőből még egyetlen végzett hallgató sem kapta meg a diplomáját, vagyis annak működőképessége ki sem derülhetett. Igen, szegregáció helyett magam is az integrációt tartom követendő gyakorlatnak, elsősorban az esélyegyenlőség mindent felülíró elvének érvényesülése érdekében. És igen, a hazai tanároknak – szemben a kormánypropaganda állításaival – az oktatás valamennyi szintjén továbbra is szégyenteljesen alacsony a fizetése.

revesz mariusz
Az oktatás ügye szerény meglátásom szerint a Fidesz kormányzás időszakaiban Pokorni óta hozzá nem értő kezekben van. Az egy tárcába összevont EMMI pedig már a téboly kategóriája. Így aztán Révész szavait hallgatva igazából az egyik szemem sír, a másik nevet. Kifejezett öröm, hogy a Fidesz berkeiben is létezik még kritikus hang (bár érdemes belehallgatni az interjúba, hogyan keveredik mindez a szervilizmussal). Szomorúságra pedig az ad okot, hogy e valósághoz közelítő diagnózis egyálalán nem jut el a hatalmi pozícióban pöffeszkedő gőgös nagyurakhoz. De sebaj, egy év múlva az új fülek talán majd jobban hallanak.

Képek forrása: lesleytruffle.com / geneastar.org / 24.hu

Forrás: BloggerBob