Regős Róbert: A főnix éjszakája
Időről-időre eltűnik a nyilvánosság elől, vagy legalábbis a jelenléte nem kézzelfogható. Aztán – olykor egész váratlanul – főnixmadárként fölbukkan újra. Hiányzik belőle minden, ami egy laikus vélekedés szerint a politikusi léthez szükséges. Mintha híján volna a nélkülözhetetlen ambícióknak és ugyanígy az elengedhetetlen képességeknek is. Mégis, az eltűnései is mintha kizárólag azért volnának, hogy visszatérésével látványosan vonja magára a köz figyelmét. Akár kiérlelt marketingstratégiának is gondolhatnánk, de nyilván nem az.
Révész tehát ott sertepertél hosszú ideje – rövid előjátéknak tetsző liberális szimpátiákat követően – a magyar konzervatív jobboldal erőterében. Inkább afféle kiszolgáló személyzetként, sem mint meghatározó, az irányokat kijelölő figuraként. Amivel megbízzák, azt igyekszik megbízhatóan ellátni, ha pedig félretolják, félreáll. Ha meg új megbízatást kap, akkor sértettség nélkül azzal foglalkozik. A szürke eminenciás kifejezést csak azért nem használom vele kapcsolatban, mert túlzónak érezném. Megjelenése ugyan egyszerű, s viselkedésével is kerüli a feltűnést, szóval meghúzza magát a háttérben, amikor csak lehet, ám túl nagy befolyással soha nem bírt, s informális hatalommal sem rendelkezett, mint mondjuk Richelieu bíboros bizalmasa, François Leclerc du Tremblay de Maffliers, akire állítólag a szürke eminenciás szókapcsolat eredetileg vonatkozott.
De meglepőnek találtam azt is, hogy az interjú oktatást érintő részének szinte minden kritikus szavával egyetértettem. Hogy micsoda? Egy követ fújok Révész Máriusszal. Nos, úgy tűnik, ebben az egy dologban igen. Hogy csak három sarokpontot említsek, egyetértek azzal, hogy az oktatási rendszerünk úgy kaotikus, ahogy van. Annyi féle modell keveredik benne, hogy egységes elvárásokat támasztani a kimeneti oldalon szinte lehetetlen. A felsőoktatásban többször úgy vezetnek be új képzési struktúrákat, hogy a megelőzőből még egyetlen végzett hallgató sem kapta meg a diplomáját, vagyis annak működőképessége ki sem derülhetett. Igen, szegregáció helyett magam is az integrációt tartom követendő gyakorlatnak, elsősorban az esélyegyenlőség mindent felülíró elvének érvényesülése érdekében. És igen, a hazai tanároknak – szemben a kormánypropaganda állításaival – az oktatás valamennyi szintjén továbbra is szégyenteljesen alacsony a fizetése.
Képek forrása: lesleytruffle.com / geneastar.org / 24.hu
Forrás: BloggerBob