Regős Róbert: Kiéhezett illiberálisok

Tényleg nagy baj lehet a világban. Az ember szíve megszakad, ha azt látja, hogy napról napra újabb és újabb mítoszokkal lesz szegényebb.

Bízik valamiben, sőt, híve valaminek, méghozzá a szó legszorosabb értelmében rendületlenül, aztán azon kapja magát, hogy amire ezidáig meggyőződése szerint kételkedés nélkül támaszkodhatott, kártyavárként omlik össze bizodalmának súlya alatt.

Mégis, amit a leginkább vonzónak találok Finnországban, az a szegénység évtizedei után felépített rend és nyugalom. Tudom, kínlódnak ők is ezernyi bajjal az alkoholtól a depresszióig, a saját radikálisaiktól a bevándorlókig. Mégis, talán ők voltak Európában az elsők, akik képzést biztosítottak a hozzájuk érkező menekülteknek. Szóval, amit személyesen megtapasztaltam, s amit olvastam az országról, az arról győzött meg, hogy ott világosak és kiszámíthatók a viszonyok, a demokrácia működése pedig átlátható.

Igazságtalan volna, ha alkatilag hasonlítanánk össze a két ország miniszterelnökét. Tény azonban, hogy az ellenzéki sajtó már azt a kis pörköltszaftot is sokallta a minap Orbán borostás ábrázatán, pedig e jelentéktelen zsíros, paprikás filmréteg jelenlétéből könnyű belátni, hogy az ő esetében liberális salátákról és hidegtálakról aligha lehet szó.