Regős Róbert: Gyűlöletpolitika
Alig akarom elhinni ezt az egészet. Jó ideje a legkülönbözőbb vétók okán foglalkozik velünk fél Európa, ha nem az egész.
A közös uniós állásfoglalások megttorpedózása aligha magyarázható mással, mint egy sajátos frottőrizmussal. Az Orbán-rezsim – szembehelyezkedve szövetségeseivel – előszeretettel dörgölőzik a régióban befolyásra törekvő hatalmakhoz. Mindeközben azonban ahhoz a légyhez válik hasonlatossá, amely rászállva a kocsirúdra arról álmodozik, hogy ő húzza a szekeret (ha jól emlékszem, valahol Moldova Györgynél olvastam ezt a plasztikus hasonlatot).
A lelátókon azonban jellemzően nem politikusok, hanem az emberek ülnek – bár nálunk ez is némiképp másképp van. A szurkolók alapján viszont igenis meglehetősen kézenfekvő dolog képet formálni egy nemzetről, hiszen többnyire sokan vannak, s a társadalom szinte valamennyi rétegéből spontán módon verbuválódnak. Még csak meg sem sértődhetünk azon, ha azt mondják, igen, ezek a magyarok. Ráadásul sajnos mind a mai napig nem idegen a hazai közgondolkodástól, hogy egyedi, akár elszigetelt jelenségek alapján vallásokat, kisebbségi csoportokat, etnikumokat megbélyegezve általánosít. Hogyan is várhatnánk el ilyen körülmények között, hogy mások ne tegyék ugyanezt velünk?
Hamarosan kezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság, melynek hazánk az egyik szervezője. A csapat négy év után mindenki örömére ismét ott van a legjobbak között. Erre most néhány tucat barom miatt szégyenkezhetünk ország-világ előtt. Leszólhatna nekik valaki a fentről, hogy nem bunkóságból rendezünk bajnokságot. Ez a méltatlan helyzet joggal fáj minden jóérzésű magyarnak, mert ha ilyen képet is formál rólunk a világ, mi tudjuk, hogy nem ilyenek vagyunk. Úgy látszik, stadionokat építeni már remekül megtanultunk, de a fejekben rendet rakni még nem. Európa-bajnokságot már tudunk rendezni, de Európa szellemének és kultúrájának megfelelő módon gondolkodni még nem.
A politikai celebek – felteszem – az eset kapcsán elhatárolódnak majd a kirekesztés minden formájától. Rendre így szoktak eljárni, ha hasonló jelenségbe botlanak. Azt hiszik, ennyi elég. Azt hiszik, az érintettségüket ezzel leplezni tudják. Ám éppen azért van szükség szabad sajtóra, s a nyilvánosság minden formájára, hogy önmagukkal szembesítsék őket. Hogy a kirekesztés elleni prédikációik ellenére se feledkezhessen meg senki arról, hogy éppen ők azok, akik ezt az alantas ösztönt ébren tartják, táplálják az emberekben mindaddig, ameddig a politikai és pénzügyi érdekeik ezt kívánják.
A barátságos meccset követően megint nem az ő gyarapodásukra figyel az ország. Lehajtott fejjel vagyunk kénytelenek elszenvedni a stigmát. Az UEFA intézkedését teljes joggal követelő nemzetközi sajtó pedig a „gyalázatos és kiábrándító fütyüléstől” hangos, meg attól, hogy „ez biztosan káros lehet … az Európa-bajnokság miatt is … nem igazán vet jó fényt Magyarországra és a magyar szurkolókra.” Hát tényleg nem.
Képek forrása: independent.ie / irishtimes.com / 444.hu / s-nbcnews.com
Forrás: BloggerBob