Regős Róbert: Jöttünk, láttunk, győztünk

Azon gondolkodom, mi járhatott az Origo újságírójának fejében, amikor jól érzékelhető lelkesedéssel idézte cikkének címében Varga Judit Facebook-profiljának július 14-i bejegyzése élén pöffeszkedő, az antikvitást idéző fordulatot. A legmegnyugtatóbb talán azt feltételezni, hogy nem gondolt semmit. Egyszerűen idézte az igazságügyminiszter üdvtörténeti karakterrel is bíró fellengzős kijelentését, azzal nyugtatva magát, hogy abból nem lehet baj.

jottunk1
Aztán sorolta, ahogy az Origo újságírójától elvárható: a gyors reakció életeket menthet, elsőként kezdhettük meg…, védettségi rangsor élmezőnye…, a lakosság több mint 50 %-a…, mintaállamokat előzünk…, újraindíthattuk a gazdaságot…, 6 százalékos gazdasági növekedés…, egyedülálló siker Európában. Mantra, vagy imamalom, kinek-kinek ízlése szerint. Várok még pár napot, hogy szakemberhez forduljak-e a könyökfájdalmaimmal. Először ízületi problémára gyanakodtam, de egyre erősödik bennem a gyanú, hogy egyszerűen ez a rengeteg marhaság törekszik kifelé a könyökömön keresztül.

Hagyjuk is a lojalista újságírót. Érdekesebb, hogy mire gondolt maga a miniszter, amikor leírta ezt a három szót. Abban biztos vagyok, hogy elképesztő magabiztosságról árulkodik egy ilyen cím. A szállóige egyes szám első személyű alakban Julius Caesartól maradt az utókorra, ebben a közismert formában: Veni, vidi, vici, azaz Jöttem, láttam, győztem. Mivel hadvezérként még ő is beszámolni tartozott a szenátusnak, ez a három szó – kapaszkodjon meg mindenki –, bizony egy hadijelentés volt. Julius Caesar a zelai csatában Kr. előtt 47-ben úgy győzte le Pontosz uralkodóját, II. Pharnakészt, mint Mészöly kapitánysága alatt fiaink Salvador csapatát az 1982-es spanyolországi VB alkalmával (10:1 ide).

jottunk2
Mármost egy ilyen győzelem feljogosíthat némi magabiztosságra, az egyszer biztos. Volt azonban több üzenete is. Egyszerre hirdette a győzelem nagyságát, továbbá a hadvezér rátermettségét. Ami azonban a legfontosabb volt ebben a korabeli SMS-ben, az talán az, hogy Róma és a szenátus, s legfőképpen Julius Caesar vetélytársai jobban teszik, ha nem kekeckednek, mert az alfahím épp haza készül, a birodalom polgárháborútól megrendült és legyengül központjába. Legjobb lesz tehát elfelejteni a köztársaságosdit úgy, ahogy van, s ideje készülni a császárság intézményére.

Ebből a történeti távlatból értelmezve Varga Judit lelkesedését, nem is annyira az tűnik érdekesnek, hogy a sikerpropagandának vajmi kevés köze van a valósághoz. A legerősebb számadat ugyanis felülír minden olyan éljenzést, amely azt hirdeti, hogy a kormány mennyire jól kezelte már eddig is a járványt. A coviddal összefüggő okból elhunytak száma a mai napon ugyanis elérte a 30 015-öt. Azt gondolom, a járvány kezelésében kompetens politikusok részéről sokkal, de sokkal nagyobb szerénységre volna szükség, s a győzelmi jelentés helyett talán valami mea culpa kezdetű megszólalás volna indokolt.

jottunk3
De ha már a birodalmi mánia szimbólumává emelkedett kijelentésből indultunk ki, be kell valljam, az én szívemnek sokkal kedvesebb ennek egy másik adaptációja. Az, amely az Egy bogár élete című animációs filmben hangzik el, többször is. Igen, van benne félelem és rettegés, amely mindig jellemző a kiszolgáltatottakra, a gyengékre, a védtelenekre, a hatalom erőszaktételének kitettekre. Ám az utolsó szó mégis reményt sugall. Így hangzik: Jönnek, esznek, elmennek.

Képek forrása: facebook.com/VargaJuditMinisterofJustice / origo.hu / Bugs Life / hungarianspectrum.org

Forrás: BloggerBob