Regős Róbert: Brüsszel megtámadta Magyarországot

Bár valahol – nem is annyira mélyen, mint inkább akár nyíltan is – Krausz Gábor véleményével értek egyet, aki a Hosszú Katinka tokiói teljesítménye miatt fanyalgóknak azt üzente, hogy elmentek ti a jó büdös pi**ba, tény, hogy a közvélekedés bizony rendkívül igazságtalan.

Egy hős addig hős, ameddig képes hozni az eredményeket. Lehet azon lamentálni, hogy milyen fantasztikus teljesítmény a világ legjobb nyolc versenyzője között lenni bármilyen sportban, az embereket igazából csak a legjobb érdekli.

megtamadta1
Orbán ember. Engedjük el, az ilyen természetű kijelentésekre adott otromba reakciókat. Ember, tehát esendő. Hol zseniális, hol primitív. Hol remek focista, hol pocakos, stadionépítő rajongó. Hol ruszkik haza, hol pedig a keblemre Putyin. Ilyenek vagyunk. Egyszerűen így vagyunk összerakva. A legnagyobbak is. Gondoljunk Szent Pál fordulatára. Kevesen, vagy inkább senki nem képes végig vinni egy életet szigorú következetességgel. Még az aszkéták sem. Legyünk hát elnézők. Vele szemben is.

A párhuzam Katinka és Orbán között abban áll, hogy így látjuk őket. Fent és lent. „… verődve földön és égbolton”. A különbség az, hogy az egyiket a keresztnevén, a másikat a családnevén nevezzük meg. Cseppet sem elhanyagolható differencia, főleg, ha egy ország egésze követi a mintát. A szakemberek egy része szerint Katinka esetében a formaidőzítéssel van probléma, s csak figyeljük meg, augusztus második felében mire lesz képes a nemzetközi versenyeken. Orbánnál azonban nem a formaidőzítéssel van a baj. Ő lejárt, elfáradt, kimerült. Újabban csak rossz döntései vannak. Az oroszlánok között már új hímek uralnák a falkát.

megtamadta2
Brüsszel megtámadta Magyarországot. Ennyire nyersen és egyszerűen. Ott van balsorsunk egyetlen, s egyben végső oka. Brüsszel. Azzal kell szembeszállni. Góliátot csakis Dávid, a cseh vitézt egyedül Toldi, Brüsszelt pedig kizárólag Orbán győzheti le. Face to face. A párhuzam itt is triviális. A különbség azonban ebben az esetben is sokkal lényegesebb. Góliátot nem Dávid teremtette. A cseh vitézt nem Miklós beteg elméjének irracionális fantáziája szülte. Brüsszelt viszont, legalábbis abban az értelemben, ahogy a rezsim narratívája használja ezt a városnevet, egyedül Orbánnak köszönhetjük.

Szükség van tehát egy hősre, aki talán képes megmenteni bennünket Brüsszeltől, jelentsen ez bármit is. Egy hősre, aki – ha kell – képes feláldozni az életét, mert neki tényleg Magyarország az első. És elhisszük, hogy megment bennünket, mert elhisszük, hogy szükségünk van rá. Elhiszünk minden. Azt is, ahogy Dugovics Tituszként torkon ragadja Brüsszelt, aztán szorítja, egyre erősebben szorítja, s amikor végül belátja, hogy egyedül képtelen legyőzni, magával rántja a mélybe. A történet azonban nem ér itt véget.

megtamadta3
Az utókor ugyanis majd meg fogja vizsgálni, s talán felül is fogja bírálni a legendát. A történelembe beírni magunkat viszonylag könnyű. Sok száz év elteltével is benn maradni azonban nehéz. Dugoviccsal ma úgy áll a tudomány, ha létezett is olyan hős, aki egymaga megmentette a magyarok becsületét, azt nem így hívták. S ha előfordult is hasonlóan bátor cselekedet, az nagy valószínűséggel nem Nándorfehérvárnál esett meg. Dugovics Titusz nagy valószínűséggel nem is létezett. Brüsszel megtámadta Magyarországot. Előbb, vagy utóbb ezt is, meg Orbán személyét is tisztázni fogja az utókor.

Képek forrása: tollal.hu / naput.hupont.hu / 24.hu / hvg.hu

Forrás: BloggerBob