Regős Róbert: A rezsimmel szemben
Nem irigylem az ellenzéki összefogás pártjait. Ennyire eltérő értékrendeket egy fedél alá összehozni lehetetlennek tetsző vállalkozás. Múltbeli sérelmek, s a jövőben várható, elkerülhetetlen konfrontációk víziója feszíti szét az összekapaszkodó ujjakat. Nem természetes szövetség ez. Ám minden természetellenessége ellenére is elkerülhetetlen, mivel az, amivel szemben összekovácsolódott, jóval nagyobb veszélyt jelent, mint az, hogy lemondva pártok és az őket támogató választói tömegek közvetlen érdekeiről, közös nevezőre kell jutni. Ez a közös nevező szinte pontszerű. Mégis, ez a kierjedés nélküli pont kovácsolja egységbe az ezernyi, milliónyi akaratot. Meg kell szabadulni a rezsimtől, méghozzá törvényes, demokratikus úton. Ez pedig felülír minden valós érdekellentétet.
Kétségtelen, hogy a nyolcvanas évek végén volt legutóbb e mostanihoz hasonló szituáció. Akkor nem is annyira a mi helyzetünk vált egyre rosszabbá, hanem a demokráciák fejlődtek egyre látványosabban a szabadság és a jólét irányába. A gazdasági, szellemi, kulturális leszakadásnak a tapasztalata tette oly szomorúvá az egykor legvidámabb barakkot, s az Európához való tartozás, s ezzel együtt a felzárkózás igénye hozta létre az akkori összefogást. A kiváltságosok hatalmának lerázása, egy, az eredeti eszméjétől eltorzított ideológiától való megszabadulás közös akarata volt az a nevező, amely felülírt minden valós érdekellentétet.
Erre most azt látom, hogy ismét megvan a közös nevező, az a bizonyos kierjedés nélküli pont. Megvan persze a fogcsikorgató dominanciaharc is. Miért ne volna? Erős emberek nélkül nem megy. Tanúi vagyunk az aktuális hatalom agóniájának is. Egyre többet hibáznak, miközben saját magukat falják fel ezek az irtózatos éhségű falánkok. Minden adott egy új rendszerváltáshoz. Ahhoz, hogy kifejezzük az Európához való tartozásunkat. Annak demonstrálásához, hogy az értékeink, ha tetszik a nemzeti értékeink egybeesnek Európáéval. Aztán egyszer csak azt hallom és olvasom, az egyik jelölt savazza a másikat. A kötcsei falánkok pedig – kiheverve a Viktor és Lőrinc nap fáradalmait –, már otthon röhögnek magukban, s miközben azon jár az eszük, mit vegyenek holnap közpénzjellegét elveszített forrásaikból, arra gondolnak, hogy az ellenzék megold mindent helyettünk.
Képek forrása: index.hu / mult-kor.hu / hvg.hu
Forrás: BloggerBob