Regős Róbert: Szarvasbőgés idején cincogó egerek
Demeter Szilárdon tényleg már csak röhögni lehet. Miközben Farkasházy Tivadar ma reggel közzétett posztjának minden egyes szavával egyetértek, ha tehetném, innen, a Rába-part nyugalmából próbálnám csitítani. A természet itt az őszre készül. Az őzek már lenyugodtak, s most a szarvasok vették át a helyüket. A bőgésük sokkal szebben zeng, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főnökének hisztérikus, idegbeteg bömbölése. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy szépszámú költőink egyik legnagyobbika, tetemes mennyiségű alkohol elfogyasztása nélkül is elhányná magát, ha megtudná, hogy egy ilyen alak vezeti a róla elnevezett kulturális intézményt.
Aki elfogadja a popkultúra társadalmasításának feladatát, az tényleg nem ért semmit a művészetből. Sem a magasból, sem a populárisból. Így aztán, kedves Farkasházy Tivadar, legjobb elengedni ezt a dühödt indulatot. Egy ilyen fazon tényleg nem ér annyit, hogy érzelmeket, vagy bármilyen figyelmet pazaroljunk rá. Annyit sem fog föl a világból, hogy belássa, ha hallgatna, addig tömhetné a saját és mások zsebeit feltűnés nélkül, ameddig ennek a rezsimnek be nem alkonyul. De nem, neki ez is kevés. Ő időről-időre kinyitja a száját, s rendre hülyeségeket böfög bele a világba. Jelzi, hogy még mindig jelen van, s ezzel már önmagában is tragikus képet fest a hazai művészet állapotairól.
Ráadásul az a fogalmi háló, amelyet a marxizmusból, a kommunizmusból, a baloldalból és a liberalizmusból sző, teljesen használhatatlan. Azt a látszatot kelti, mintha ezeknek a kifejezéseknek, eszméknek, értékrendeknek egyetlen értelmezése volna lehetséges. Természetesen kizárólag az övé. Ám félő az is, hogy ő – éppen az előbbiek miatt – egyáltalán nem értelmezi ezeket a fogalmakat. Ha csak egyetlen pillanatig is képes volna az ehhez szükséges szellemi erőfeszítésre, akkor minden bizonnyal könnyedén belátná, mekkora ostobaságokat beszél, s legalább egy történeti jellegű megközelítést igyekezne érvényesíteni. De nem. Helyette ő csak egyfolytában vicsorog, mint a láncon tartott kutya, aki csak azért ijesztegeti a körülötte állókat, mert egyszer vacsora előtt valaki rálépet a farkára, ő morogni kezdett, aztán megetették, s ezért azóta – abban a reményben, hogy megint enni kap –, ha kell, ha nem, mindenkit megugat, ha megéhezik. Nem kell komolyan venni.
Képek forrása: origo.hu / iriszoffice.hu / greendex.hu / hvg.hu
Forrás: BloggerBob