vasárnap, október 24, 2021

Hú, azért ez nagyon durva lehetett. Ha tényleg így, ebben a formában hangzott el, ahogy a sajtóban napvilágot látott. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke tolmácsolásában Orbán Viktor arra kérte Ferenc pápát, „ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot.” Vajon mi járhatott a fejében? Netán a herderi jóslat? Az, hogy a nyelvünk – s vele együtt nyilván mi magyarok is – el fogunk tűnni Európa olvasztótégelyében? Vagy aktuális rögeszméjéhez, pontosabban stratégiai hazugságához kapcsolódva az iszlám térhódítása ellen kért védelmet a Szentatyától?

lozung1
Az egészben az a bizarr, hogy mára Magyarország minden, csak nem a keresztény értékek hiteles képviselője. A hitet ugyanis – ezt még egy ateista is tudja – nem elég az Alaptörvényben deklarálni. A kurvákkal drogozás, a korrupció, a nepotizmus, a rokonok előnyben részesítése, az agancskapuba épített hivalkodás és kivagyiság egyike sem tartozik a keresztény értékek közé. Elég összehasonlítani Ferenc pápa karóráját bármelyik NER oligarcháéval, s azonnal világos, miről beszélek. Szóval Orbán személyében egy olyan miniszterelnök kérte a pápa segítségét a keresztény Magyarország megmenéséhez, akinek politikája és pártja – a KDNP asszisztenciája mellett – a leginkább felelős azért, hogy Magyarország mára oda jutott, ahol tartunk.

Orbán szemében ezzel a kéréssel persze nagyjából meg is van oldva minden. Akár egy választási programot is építhetett volna arra, hogy mit tesz ő a keresztény Magyarország megmentése érdekében. Valódi programot azonban már az előző választások alkalmával sem kaptak a NER-szavazók. A miniszterelnök számára most is könnyebbnek tűnhetett – a rendszer természetének megfelelően – kis protekcióért folyamodni a Szentatyához. Majd ő kijárja nekünk a megmaradást, gondolhatta a góré. Kár, vagy szerencse, hogy azért ez nem így működik, különösen nem Ferenc pápa esetében. Ha Orbán így folytatja, attól tartok tényleg nagy pofára esés lesz a vége.

lozung2
Ezzel szemben a másik oldalon egészen jó dolgok történtek tegnap. Volt bennem némi félsz, hogy miképp fog működni az ellenzéki összefogás. És lám – eddig legalábbis – működni látszik. 2006 óta Magyarországon nem volt miniszterelnök-jelölti vita. Miért? Mert egy beszari alak az utolsó alkalommal rendesen lejáratta magát az ellenfelével szemben, s azóta retteg nyílt vitába bocsátkozni bárkivel a hazai médiában. Kukázta a párbeszédes műfajokat, s kizárólag monológokat ad elő a királyinak mondott televízióban. Pontosan tudja, hogy egy olyan politika mellett, amely a kivételezetteket elképesztő gyarapodáshoz juttatja, nem lehet érvelni. Ha ezt valaki számon kérné rajta a nyilvánosság előtt, egyszerűen nem tudna mit mondani. A Kossuth-on péntekenként ő irányíja a beszélgetést, kényes kérdésektől tehát ott sem kell tartania.

Így aztán tegnap este nélküle tartottak miniszterelnök-jelölti vitát. Hogy ez 15 év elteltével megtörténhetett, talán fontosabb is annál, mint ami elhangzott. Pedig fontos dolgokról esett szó. Azzal szemben, ahogy Orbán Őszentsége közbenjárásával az Úrtól várja, hogy majd megoldja a legégetőbbnek vélt problémákat, ellenzéki oldalon valódi gondolkodás, valódi programalkotás zajlik. Azért azt fájlalom, amiért nem láthattam, miképp reagál a miniszterelnök a vitában elhangzott nagyobb kérdéskörökre. Például arra, hogyan lesz Magyarország egészségesebb? Egy ilyen kérdésre nem kielégítő válasz ugyanis se az, hogy Kásler, se az, hogy mindennapos testnevelés, se az, hogy várólisták, se az, hogy stadionok, se az, hogy vesszen a paraszolvencia. Ugyanígy, nem kielégítő válasz a jogállamiság megteremtésére irányuló kérdésre az, hogy Polt Péter, esetleg Varga Judit. Sem a korrupció elleni harcra az, hogy Lőrinc, apu, Ráhel és itt most egy rettentő hosszú névsor következhetne.

lozung3
Azt persze érezni lehetett Dobrev Klára, Fekete-Győr András, Jakab Péter, Karácsony Gergely és Márky-Zay Péter vitája során, hogy egy meglehetősen heterogén értékvilág felől érkező tábor kapaszkodott mos össze az Orbán-rezsim megbuktatására. Ám az összekapaszkodás megtörtént végre. Szeptember 26., vagy október 10. után tudni fogjuk ki lesz a jelenlegi miniszterelnök kihívója. Azt gondolom, vita azt követően már nem lesz, mivel mára Orbán már nemcsak legfőbb mumusától, Gyurcsánytól retteg. Lesz viszont 106 közös jelölt mind a 106 egyéni választókerületben. Persze ennek szorgalmazásával is Gyurcsány tört borsot a góré orra alá, de ez ma már mindegy is. A lényeg, hogy a szövetség minden pártja belement, mert nyilván csak így lehet. Így viszont tényleg van remény.

Dobrev Klárának a vitában elhangzott józanságára azért érdemes odafigyelni. Arra tudniillik, hogy nemcsak a választásra, de a kormányzásra is készülni kell. Mert az sem lesz egyszerű. S ha nincsenek rá készen, kárba vész minden addigi erőfeszítés. Azaz legyen elszámoltatás, de az önmagában kevés. Ám – a vitából összemazsolázva – az már igazi program, hogy az iskolák kerüljenek vissza az önkormányzatokhoz, a GDP 6 % -át – irgalmatlan összegről van szó – a nemzeti nagytőke helyett más irányba csatornázzák, az első diploma legyen ingyenes, a nyugdíjaknál vezessék be svájci indexálást, s hogy legyen differenciált adózás. Ezekkel a valós politikai programelemekkel talán örökre vége az üres lózungok kormányoldalon oly kedvelt puffogtatásának.

Képek forrása: HANDOUT - AFP / Kisbenedek Attila - AFP / telex.hu

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all