Regős Róbert: Az üres lózungok végnapjai
Hú, azért ez nagyon durva lehetett. Ha tényleg így, ebben a formában hangzott el, ahogy a sajtóban napvilágot látott. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke tolmácsolásában Orbán Viktor arra kérte Ferenc pápát, „ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot.” Vajon mi járhatott a fejében? Netán a herderi jóslat? Az, hogy a nyelvünk – s vele együtt nyilván mi magyarok is – el fogunk tűnni Európa olvasztótégelyében? Vagy aktuális rögeszméjéhez, pontosabban stratégiai hazugságához kapcsolódva az iszlám térhódítása ellen kért védelmet a Szentatyától?
Orbán szemében ezzel a kéréssel persze nagyjából meg is van oldva minden. Akár egy választási programot is építhetett volna arra, hogy mit tesz ő a keresztény Magyarország megmentése érdekében. Valódi programot azonban már az előző választások alkalmával sem kaptak a NER-szavazók. A miniszterelnök számára most is könnyebbnek tűnhetett – a rendszer természetének megfelelően – kis protekcióért folyamodni a Szentatyához. Majd ő kijárja nekünk a megmaradást, gondolhatta a góré. Kár, vagy szerencse, hogy azért ez nem így működik, különösen nem Ferenc pápa esetében. Ha Orbán így folytatja, attól tartok tényleg nagy pofára esés lesz a vége.
Így aztán tegnap este nélküle tartottak miniszterelnök-jelölti vitát. Hogy ez 15 év elteltével megtörténhetett, talán fontosabb is annál, mint ami elhangzott. Pedig fontos dolgokról esett szó. Azzal szemben, ahogy Orbán Őszentsége közbenjárásával az Úrtól várja, hogy majd megoldja a legégetőbbnek vélt problémákat, ellenzéki oldalon valódi gondolkodás, valódi programalkotás zajlik. Azért azt fájlalom, amiért nem láthattam, miképp reagál a miniszterelnök a vitában elhangzott nagyobb kérdéskörökre. Például arra, hogyan lesz Magyarország egészségesebb? Egy ilyen kérdésre nem kielégítő válasz ugyanis se az, hogy Kásler, se az, hogy mindennapos testnevelés, se az, hogy várólisták, se az, hogy stadionok, se az, hogy vesszen a paraszolvencia. Ugyanígy, nem kielégítő válasz a jogállamiság megteremtésére irányuló kérdésre az, hogy Polt Péter, esetleg Varga Judit. Sem a korrupció elleni harcra az, hogy Lőrinc, apu, Ráhel és itt most egy rettentő hosszú névsor következhetne.
Dobrev Klárának a vitában elhangzott józanságára azért érdemes odafigyelni. Arra tudniillik, hogy nemcsak a választásra, de a kormányzásra is készülni kell. Mert az sem lesz egyszerű. S ha nincsenek rá készen, kárba vész minden addigi erőfeszítés. Azaz legyen elszámoltatás, de az önmagában kevés. Ám – a vitából összemazsolázva – az már igazi program, hogy az iskolák kerüljenek vissza az önkormányzatokhoz, a GDP 6 % -át – irgalmatlan összegről van szó – a nemzeti nagytőke helyett más irányba csatornázzák, az első diploma legyen ingyenes, a nyugdíjaknál vezessék be svájci indexálást, s hogy legyen differenciált adózás. Ezekkel a valós politikai programelemekkel talán örökre vége az üres lózungok kormányoldalon oly kedvelt puffogtatásának.
Képek forrása: HANDOUT - AFP / Kisbenedek Attila - AFP / telex.hu
Forrás: BloggerBob