Regős Róbert: Egy rendszer anatómiája

Hát így működnek ezek a dolgok. Olyan precizitással vetik rá magukat a kiválasztott célpontokra, mint a legkorszerűbb célkövetős amerikai fegyverek. Nincs menekvés előlük. Esetünkben persze a célpontok mondjuk nem is nagyon menekülnek. Épp ellenkezőleg. Mintha felkínálnák magukat. Itt vagyok, vegyetek célba! Akarom, hogy engem is megtaláljatok. Akarom, hogy használjatok engem is. Akarom, hogy a népszerűségemen felkapaszkodjatok. Akarom, hogy rajtam keresztül tömegeket érjetek el. Kevéssel is beérem.

anatomia1
Ám bizony ez az ő tragikus vétségük. A megadás. Sokáig nem hibáztattam őket. Arra gondoltam, a rezsim teremt olyan helyzetet, amellyel szemben tehetetlenek. Mert hiszen hogyan is várhatnánk el a szűkölködőktől, hogy visszautasítsák a feléjük nyújtott segítő kezet? Ki volna a mai világban, aki szorult helyzetében visszautasítaná a milliókat? Megfordult a fejemben az is, hogy talán egyszerűen nem értik, ami velük történik. Nem látják, hogy kihasználják őket.

Vakok ők, a vakságnak abban az értelmében, ahogy Máté evangéliumában olvashatunk róla. Vagy Babits-nál: „A lelkük / a testből / ki sem lát / soha.” Mert csak testük van. A lelküket elveszítették valahol útközben. A fenéket támogatnak ők értékrendeket. A csudákat értenek ők egyet politikai programokkal. Hol érdekli az őket? Ettől legalább nem kell tartanunk. Csak a test, csak az anyag, csak az anyagiak keltenek bennük vonzalmakat. Ha kapnak, hát elfogadják, mindegy, ki nyújtja feléjük.

anatomia2
Akik pedig adják, tisztában vannak az ár-érték aránnyal. Pontosan kalkulálnak a megtérüléssel is. Osztanak, szoroznak. Precízen felmérik, kihez juthatnak el valakin keresztül, s az mennyit ér nekik. Oligarchát két választás között érdemes hizlalni. Amikor a népszerűség szinte egyedül a közvéleménykutatókat érdekli. Többet is hoznak a konyhára. Választások közeledtével azonban egészen más a helyzet. Akkor nagyon is számít milyen korosztály, milyen társadalmi réteg kedvencével érdemes együtt mutatkozni a villogó fényképezőgépek és kamerák kereszttüzében.

Egy előadó ráadásul sokkal olcsóbb is, mint egy oligarcha. Jóval kevesebbel beéri. Zalatnay-n talán tényleg segít 10 millió. Máig imádják sokan. Úgy vannak vele, hogy ahányszor felbukkant az életükben, egy buliban, vagy akárcsak a rádión keresztül, valahogy mindig jól érezték magukat. Ahol ő ott volt, ott jó volt nekik is. Így aztán ma sem nagyon lehet másképp. S ha ő aláír egy petíciót, lesznek persze, akik hányingert éreznek a júdáspénz miatt, de sokan csak azt látják, ott van Cini! Ott jó lesz majd nekünk is. Ki van ez találva. A nemzet csótánya kicsit borsosabb, neki már Kossuth-díj kell, de ezért elvárható, hogy Kötcsén is megossza értékteremtő gondolatait, ráadásul mellette a díjátadáson a főnök is jól mutat. Kedvelitek? Lássátok hát, én is kedvelem, mert közületek való vagyok.

anatomia3
Megszakadna a szívem, ha folytatnom kellene a sort. E kettőért az enyém annyira nem fáj. De vannak a nekem kedvesek között is, akik olcsón adták el magukat. Talán mégsem érdemes felelőst keresni az ilyen szomorú, szánalmas helyzetekben. Mindenki azzal főz, amilye van. Hogy törhetnénk pálcát a gyengék felett? És hogy ítélhetnénk el a rezsimet. Elvégre a bőréből nem bújhat ki. Egyszerűen ilyen aljas, ilyen mocskos módon működik. Amit egy egész élet kemény munkájával építesz fel, azt egyetlen pillanat alatt, bagóért veszi el tőled. Csak azért, hogy a rád irányuló figyelmet a maga javára fordítsa. Egy ilyen rendszert megváltoztatni nem, csak leváltani lehet.

Képek forrása: etal.hu / facebook.com / index.hu / katolikus.ma

Forrás: BloggerBob