Regős Róbert: A szavak pávatánca
Egészen felvillanyozott, amikor hírét vettem, hogy ma újra lesz miniszterelnöki interjú.
Úgy látszik, ahogy annyi más sorstársamban, bennem is működnek önsorsrontó ösztönök. Hiszen aligha remélhettem, hogy mérvadó információkhoz juthatok majd elsőkézből, a leghitelesebb forrásból. Abban sokkal inkább biztos lehettem, hogy Orbán szavai hallatán bosszankodni fogok, mi több, komoly indulatok vesznek majd erőt rajtam. Így is lett. A boss ezúttal sem hazudtolta meg önmagát.
Mert azt még megértem, hogy a Gyurcsány okozta traumától képtelen megszabadulni. Szerintem ezt persze maga okozza magának. Elég hülyén venné ki magát, ha csak úgy látványosan rettegne, szorongana, ráadásul permanensen. Kapóra jött neki Gyurcsány már ’89 környékén és azóta is. Alkalmas volt arra, hogy benne tárgyiasítsa valamennyi komplexusának forrását, s arra is, hogy már jóval azt megelőzően, hogy rátalált volna Sorosra és Brüsszelre, az indulatait őrá vetítse. Egy kevésbé szofisztikált megközelítésben azonban elég viccesnek tetszene, hogy több mint 11 év kormányzást követően, még 15 évvel a kiszivárogtatás után is az őszödi beszédbe kapaszkodik, ha az ellenzéket akarja lejáratni, ahogy az a mai rádióinterjúban is történt.
A valótlanságok körébe sorolom azt is, ami a nemzeti konzultációval összefüggésben hangzott el ma reggel a Kossuth-on. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Orbán komolyan veszi az ezekre az idióta kérdésekre adott válaszokat. Egy ilyen kérdezz-felelek még egy tehetségesnek indult politikus esetében is a pávatánc egyik – igaz látványos – lépése csupán. Gyertek, én meghallgatlak benneteket. A miniszterelnök pontosan tudja, hogy a kormányzás nem így működik. Nagy baj is volna, ha így működne. Szerintem még a válaszukat visszaküldők túlnyomó többsége sem hiszi el, hogy ezen keresztül hatással lehet a politikára. A szokásos, a kormány által elvárt válaszokat kikényszerítő kérdéssorral semmiféle valós választói igényt nem lehet megismerni. Éppen ezért súlyos, s mindenekfölött cinikus valótlanság azt állítani, hogy Orbán az egész ország álláspontját képviseli Brüsszelben. Az enyémet biztosan nem.
Végezetül egy asszociáció tőlem is. Egyre többet motoszkálnak bennem a jelenlegi rezsim, és az Orbán által fiatal korában zsigerileg gyűlöl Kádár-rendszer közti sűrűsödő párhuzamok. Média monopólium, teljes foglalkoztatásra való törekvés, szembefordulás a liberális demokráciákkal, ekinttélyelvű vezetés stb. Szóval, eltekintve az oligarcháktól, ez a kettő kezd egyre jobban hasonlítani egymásra. Persze – talán kevésbé látványosan ugyan – az oligarchák kiváltságos szerepét kioszthatnánk néhány hajdani párttitkárra, téeszelnökre, gyárigazgatóra. Így azán már megsem lepődtem azon, hogy Orbán egyik mondata a reggeli interjúból – „csak abból élhetünk meg, amiért megdolgozunk” – felidézte bennem Kádár egy legendás mondatát egy 1980-as angyalföldi munkásgyűlésről: „… csak az oszthatjuk el, amit megtermeltünk.” Hiába, no, kísértet járja be Magyarországot.
Képek forrása: nlc.hu / debreceninap.hu / 444.hu / infovilag.hu
Forrás: BloggerBob