RoTaPress - Regős Róbert: Politikai orgazmus

Regős Róbert: Politikai orgazmus

Ha létezne olyan, hogy politikai orgazmus, s ennek volnának látható jelei, a magam részéről tutira ezeket a tüneteket vélném fölfedezni minden olyan Orbánról készült képen, amely Karácsony visszalépésének hírét kommentálva mutatja a miniszterelnök arcát. Még akkor is, ha ezek a fotók napokkal, hetekkel, hónapokkal, vagy akár évekkel korábban készültek. Az emberi elme vitathatatlanul képes bármit belelátni az arcvonásokba. Gondoljunk csak a Gesalt-pszichológia már-már közhelyes illusztrációira.

Szóval mutathatnak nekem bármilyen képet a bossról, abba ma biztosan nem kaján örömöt, nem önelégültséget, nem kivagyiságot fogok felfedezni, hanem valami egyszerre perverz és kéjvágyó kielégülést, magyarul orgazmust. Nem merem tovább részletezni az asszociációimat, mert félő, hogy 18-as karikát kellene elhelyeznem e poszt címe mellé. Az viszont tény, hogy én mindeközben mérhetetlen csalódást és dühöt érzek magamban. Ezzel szemben Orbán nagy valószínűséggel buzgón dörzsöli a tenyerét, az egész NER-es, oligarchás branccsal együtt.

Az utolsó pillanatig bíztam abban, hogy a Karácsony visszalépéséről szóló kiszivárogtatások kizárólag valami félreértés miatt kaphattak szárnyra. Elvégre még két nappal ezelőtt is az volt az aktuális kommunikációs bonmot, hogy nem visszalép, hanem előre. Erre tessék. Sikerül valódi okot produkálni a politikai orgazmusra. Orbán reakciója zseniális: Pech. Messze nem olyan üres és primitív, mint Deutsch szokásos és végtelenül együgyű Ennyi-je. Abban ugyanis legfeljebb a minden spontaneiást nélkülöző buta retorikát fedezhetjük fel. Megfontolásra érdemes jelentés azonban egy szemernyit sem. Orbán Pech-je viszont sűríti a jelentéseket. Akár egy költői kép, amely többszólamú jelentésvilággal rendelkezik. Elegendő feltenni a kérdést magunknak, hogy Karácsony visszalépése vajon kinek pech és milyen értelemben, s máris kinyílik ennek az egyetlen megjegyzésnek a hihetetlenül gazdag és színes jelentésvilága.

Ahelyett azonban, hogy tovább áradoznék az orbáni reakció nagyszerűségéről, s főleg kivételes helyénvalóságáról, inkább bosszankodom tovább Karácsony visszalépésén. Egyszerűen nem látok olyan forgatókönyvet, amely indokolttá tehetett volna egy ilyen döntést. Nem győzött meg a fordulatot bejelentő sajtótájékoztató sem. Ennyi haza, nemzet, csata, harc, hős, maffiaállam, államférfi, tapsoljuk meg és egyéb pátoszos fogalom talán még Kötcsén, Tusványoson, vagy a társadalmiasított popzenében sem fordul elő. Én egyre kevésbé hiszek abban, hogy a Fidesz narratívájának átvételével kellene a konzervatív jobboldalról szavazókat átcsábítani az ellenzéki szövetség oldalára.

Az előválasztás gyakorlata hagyományosan meglehet, hogy programok ütköztetéséről, a konkurens jelölt kiszorításáról szól. Nálunk azonban alapvetően más a helyzet. Egyrészt programokról itthon egyelőre alig beszélhetünk. Örülnünk kellene ugyanakkor annak, hogy valamennyi körzetben megvan az összefogás egyéni jelöltje. Ezerrel az ő felépítésükön kellene dolgozni. Ami a második forduló illeti, talán az volna a leghelyesebb, ha valamennyi korábbi és jelenlegi résztvevő egyetlen dolgot hangsúlyozna, azt tudniillik, hogy el kell menni szavazni. A sajtótájékoztatón azonban többszörösen és ismételten beleszálltak Dobrevbe. Márpedig a másik lejáratása – főleg úgy, hogy jelenleg nem tudhatja senki, ki lesz Orbán végleges kihívója – nem lehet cél. Ha a megmaradt két jelöltön további sebeket ejtenek, egyiknek sem lesz reális esélye felvenni a küzdelmet egy kampányosztogatásban kigyúrt Orbán Viktor ellen.

Az az érzésem, szép lassan eltékozolják azt az esély, amelyet az előválasztás első fordulója hozott. Az ellenzéki összefogásnak van, de a civódásoknak köszönhetően az is lehet, hogy csak volt úgy 633e szavazója. A biztos fordulathoz – ahogy arra talán Karácsony Gergely is utalt a sajtótájékoztatón – közel 3 millióra volna szükség. Kizárólag ennek a 3 milliós tömegnek a megszólításával szabadna foglalkozni, s nem a meglévő választói tömeg elidegenítésével. Meg tudja-e bárki mondani azt, hogy a főpolgármester 169 ezer szavazója most mit gondol? Ha csak a fele e tábornak szkeptikussá válik tavaszra, s otthon marad voksolás helyett, az máris pótolhatatlan veszteség. Ha így folytatják, nemcsak Karácsony Gergely válik hiteltelenné, nemcsak az előválasztás rendszerét járatják le, nemcsak a megmaradt jelöltek ellen követnek el karaktergyilkosságot, de megrendül a változás reményébe vetett hit is. Az pedig aligha jelent jót a jövőre nézve.

Azért az beszédes, ahogy a háttérben József Attila hátat fordít ennek az egésznek.

Képek forrása: mythuatms.com / facebook.com/orbanviktor / 444.hu

Forrás: BloggerBob