Regős Róbert: Fogak között csikorgó szavak
Néhány napig biztosan eltart, ameddig megemésztjük az előválasztáson történteket. Ki könnyebben, ki nehezebben. Akárhogy vesszük is, maga az a tény, hogy a kormányváltó eltökéltség nekifeszült és sikeresen lebonyolított egy olyan eljárást, amelyre Magyarországon még nem volt példa, az már önmagában is elégedettséggel tölthet el mindenkit, aki szabadulni akar a jelenlegi rezsimtől. Vagyunk elegen. Más lapra tartozik, hogy ki milyen szájízzel próbál örülni. Az enyém – mondjuk így – örömteli módon keserű.
Maradjunk azonban az előválasztás okozta örömnél. Nekem egyelőre még leírni is nehéz ezt az örömöt. Valószínűleg ez egy tanulási folyamat, s jó volna, ha mindenki eminens diák szeretne lenni ebben. Az én fogaim között azonban egyelőre csikorognak a szavak: Márki-Zay Péter az ellenzék miniszterelnök jelöltje. Próbálok mosolyogni hozzá, hogy nonverbálisan is egyértelművé tegyem, mekkora sikerként élem meg ezt a korai, s szerencsére közel sem sorsdöntő voksolást, de nem merek tükörbe nézni. Félek, amit megpillantanék az arcomon, az nem volna más, mint egy fájdalmas grimasz, valami torz mosoly, amely sok mindenről árulkodhat, de őszinteségről aligha.
Holott annyira egyszerű ez az egész - nyugtatom magam. Ahogy a miniszterelnököt, úgy egy miniszterelnök-jelöltet sem kötelező szeretni. Csak hát valamennyire azért jó volna bízni benne. Pedig előzetesen gyúrtam rá keményen. Azzal tréningeztem, hogy nekem tulajdonképpen mindegy, Karácsony, vagy Dobrev. Az egyikben a hiteles liberális demokratát, a másikban a kemény, felkészült, nemzetközi szinten is elismert politikust tiszteltem. Aztán esténként, ahogy Van Damme jobb napjaiban három ujjon nyomta a fekvőtámaszt, úgy mantráztam magamban, hogy tőlem jöhet akár Jakab is, ha kell, őt is elfogadom.
Valahogy tudtam, éreztem azonban már akkor is, hogy nem igazán őszinte ez a lelkesedés bennem. Igen, mondogattam magamnak, mondogattam másnak is, de nem túl nagy meggyőző erővel: a lényeg az összefogás. De hogy a csudába legyen meggyőző az ember, ha hiányzik hozzá a meggyőződése. Attól tartok, ha Jakab lett volna a befutó, most ugyanilyen fanyar pofával állnék, mint aki citromba harapott. A különbség a kettő között csupán annyi – legalábbis ahogy én látom –, hogy a második forduló előtt történt egy árulással felérő visszalépés, a végső győzelem érdekében meghozott áldozat köntösébe öltöztetve, továbbá lehullott a lepel a hatalom megszerzésének érdekében mindenen átgázoló önzésről.
Képek forrása: tudasfaja.com / hazipatika.com / fotkyfoto.hu
Forrás: BloggerBob