Regős Róbert: Fogak között csikorgó szavak

Néhány napig biztosan eltart, ameddig megemésztjük az előválasztáson történteket. Ki könnyebben, ki nehezebben. Akárhogy vesszük is, maga az a tény, hogy a kormányváltó eltökéltség nekifeszült és sikeresen lebonyolított egy olyan eljárást, amelyre Magyarországon még nem volt példa, az már önmagában is elégedettséggel tölthet el mindenkit, aki szabadulni akar a jelenlegi rezsimtől. Vagyunk elegen. Más lapra tartozik, hogy ki milyen szájízzel próbál örülni. Az enyém – mondjuk így – örömteli módon keserű.

fogak1
Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor be kell valljam, irigylem a marhákat. Nekik valahogy minden sokkal egyszerűbb. Főleg, hogy egy komolyabb összetett gyomor segíti az emésztésüket. Valószínű, egy ilyennel sokkal könnyebb elkerülni a feszültség okozta gyomorfekélyt. Tényleg, eddig én még egyetlen ideges marhával sem találkoztam. Úgy értem, négylábúval. Mert kétlábúból futkos közöttünk elég. Kérődznek, aztán böfögnek ez utóbbiak is, csak valahogy mindig úgy jó idegesen. Talán csak azért, mert négylábú hasonmásaikkal szemben, nekik van veszítenivalójuk. Tettek róla, hogy legyen.

Maradjunk azonban az előválasztás okozta örömnél. Nekem egyelőre még leírni is nehéz ezt az örömöt. Valószínűleg ez egy tanulási folyamat, s jó volna, ha mindenki eminens diák szeretne lenni ebben. Az én fogaim között azonban egyelőre csikorognak a szavak: Márki-Zay Péter az ellenzék miniszterelnök jelöltje. Próbálok mosolyogni hozzá, hogy nonverbálisan is egyértelművé tegyem, mekkora sikerként élem meg ezt a korai, s szerencsére közel sem sorsdöntő voksolást, de nem merek tükörbe nézni. Félek, amit megpillantanék az arcomon, az nem volna más, mint egy fájdalmas grimasz, valami torz mosoly, amely sok mindenről árulkodhat, de őszinteségről aligha.

fogak2

Holott annyira egyszerű ez az egész - nyugtatom magam. Ahogy a miniszterelnököt, úgy egy miniszterelnök-jelöltet sem kötelező szeretni. Csak hát valamennyire azért jó volna bízni benne. Pedig előzetesen gyúrtam rá keményen. Azzal tréningeztem, hogy nekem tulajdonképpen mindegy, Karácsony, vagy Dobrev. Az egyikben a hiteles liberális demokratát, a másikban a kemény, felkészült, nemzetközi szinten is elismert politikust tiszteltem. Aztán esténként, ahogy Van Damme jobb napjaiban három ujjon nyomta a fekvőtámaszt, úgy mantráztam magamban, hogy tőlem jöhet akár Jakab is, ha kell, őt is elfogadom.

Valahogy tudtam, éreztem azonban már akkor is, hogy nem igazán őszinte ez a lelkesedés bennem. Igen, mondogattam magamnak, mondogattam másnak is, de nem túl nagy meggyőző erővel: a lényeg az összefogás. De hogy a csudába legyen meggyőző az ember, ha hiányzik hozzá a meggyőződése. Attól tartok, ha Jakab lett volna a befutó, most ugyanilyen fanyar pofával állnék, mint aki citromba harapott. A különbség a kettő között csupán annyi – legalábbis ahogy én látom –, hogy a második forduló előtt történt egy árulással felérő visszalépés, a végső győzelem érdekében meghozott áldozat köntösébe öltöztetve, továbbá lehullott a lepel a hatalom megszerzésének érdekében mindenen átgázoló önzésről.

fogak3
Ez persze csak az én olvasatom. Egyedül az enyém. Mit tehetnék, ennyi maradt a reményeimből. Nyilván fel fogok állni ebből is, mert azt nem engedhetem meg magamnak, ahogy a rezsimváltó akarat egésze sem engedheti meg magának, hogy kifarolunk abból, amit annyi elbukott ciklust követően együtt elkezdtünk. Ha nem úgy alakultak is a dolgok, ahogy reméltem, a közös cél nem változott. Elküldeni ezt a sorsunkat megrontó mostani politikát oda, ahova való. A süllyesztőbe. Hogy kivel az élen, azt meg majd meglátjuk tavasszal. Sok víz lefolyik addig még az öreg Dunán.

Képek forrása: tudasfaja.com / hazipatika.com / fotkyfoto.hu

Forrás: BloggerBob