Regős Róbert: Orbán genetikája

Furcsa dolog kezd körvonalazódni előttem. Azt tudtam eddig is, hogy a narcisztikus, magamutogató, önfényező, rivaldafénybe került politikusok őrültségei mögött minden esetben valós gazdasági, pénzügyi érdekek, érdekcsoportok állnak. Ezek nélkül nem létezik hatalomgyakorlás. Ezek nélkül egyetlen politikus sem képes érvényesíteni az akaratát. És ezek az érdekcsoportok azok, akik képesek a maguk számára előnyt kovácsolni akár a magas polcra emelt tehetségtelenségből, a tébolyból, vagy épp a külső szemlélő számára bizarrnak tetsző személyes habitusokból. Úgy gondolom, teljesen feleslege példák felsorolásával bajlódnom.

genetika1
Igazán komoly baj akkor van, ha ez a kommersz, jól összeállt, kompakt feltételrendszer megbomlik valahol. Ha egy rendszer transzparens figurája kicsúszik az érdekcsoportok kezei közül, s – ilyen, vagy olyan értelemben – irányíthatatlanná válik. Többnyire persze egy ilyen szituációra is pofonegyszerű a megoldás: az elszabadult vezetőt egy katonai puccsal, vagy látszólagosan demokratikus eszközökkel lazán kipöckölik a hatalomból. Előbbi némi véráldozattal, utóbbi némi gazdasági és pénzügyi kockázattal jár, hiszen a népakarat szeme előtt olykor nem „Mi urunk, a Pénz” áll, hanem olyan, a tőke számára értelmezhetetlen kategóriák, mint teszem azt az emberi szabadságvágy.

Úgy tűnik, Magyarországon kezd összeállni valami hasonló helyzet. Orbán személyében egy olyan öntörvényű politikus áll a végrehajtó hatalom élén, akit szinte képtelenség kívülről befolyásolni. Adódik a kérdés, ha nem szolgálja ki a fent említett érdekcsoportokat, akkor miért tűrik el ilyen hosszú ideig az országlását? Azt hiszem, a válasz valahol abban keresendő, hogy Orbán kezdettől fogva zseniálisan alkalmazza a megosztás hatalmi technikáját. Soha nem csoportokra támaszkodik, hanem egymással szembeállítható személyekre, akik pontosan tudják, ha nem járnak a főnök kedvében, bármikor lecserélhetők valaki másra. A várólista pedig itt is meglehetősen hosszú. Vannak persze standard elemek – a család és a miniszterelnök személyes érdekeit képviselő barátok – s velük szemben ott vannak a hazai gazdaság befolyásos, ám állandó függésben tartott elemei. Orbán olyan hatalmat épített, amelyben az ő akarata ellenére senki nem emelkedhet fel, ellenben bárki bármely pillanatban a mélybe zuhanhat.

genetika2
Az előbbi analízist azért tartottam fontosnak leírni, mert egyre gyakrabban találjuk szemben magunkat olyan pálfordulásokkal, amelyek látszólag tényleg érthetetlenné teszi ezt a kivételesen hosszú miniszterelnöki pályafutást. E fordulatok prototípusa lehet az, ahogy a Fidesz radikális liberális pártból mára keresztény konzervatív párttá vált, persze csak a szavak szintjén. Kizárólag egy, az egymásnak feszülő személyes ambíciók folyamatos változását kielégíteni képes függőségi rendszer alkalmas egy olyan, a saját maga és a legszűkebb környezetének érdekeit mindenek felett kiszolgáló, a külső erők számára befolyásolhatatlan, öntörvényű vezetőt a hatalom csúcsán tartani, mint Orbán. Ezért kerülnek hosszabb-rövidebb időre bizonyos figurák a figyelem középpontjába, majd tűnnek el a Fidesz holdudvarának árnyékvilágában.

És ez lehet az oka annak, hogy a vezér bármit, de tényleg bármit megengedhet magának. Hogy vazallusai egyetértően bólogatnak hétfőn arra, ha Orbán bejelenti, hogy az ég zöld, kedden pedig arra, ha azt állítja, hogy rózsaszín. Ilyen, amikor a racionalitás helyét a szervilizmus veszi át. A telex.hu tegnap közzétett egy írást a miniszterelnök pálfordulásairól. A rezsimen belülről kritikai észrevétel egyik esetben sem volt hallható. Még áprilisban egy olyan szakértői véleményre, hogy talán érdemes volna megfontolni a Covid elleni védőoltás kötelezővé tételét, Orbán úgy reagált, hogy ez lehet igaz, ám Magyarországon nem diktatúra, hanem demokrácia van, s a magyarok érzékenyek a szabadságra. Túl azon, hogy meglehetősen szokatlan a mások érdeksérelmére érvényesíthető szabadságfogalom, az ennek alátámasztására szolgáló orbáni szófordulat, „az én házam az én váram”, sokat segít megérteni személyes, s az ország egészére kiterjesztett önzéséből. A miniszterelnök valóban így próbálja működtetni Magyarországot az EU-n belül, s konfliktusaink jó része is ebből az attitűdből adódik, mivel az iménti fordulatot a rá jellemző módon úgy értelmezi, hogy a mi várunk nem más, mint az ő háza. Ráadásul – mivel szerinte mindez benne van a magyar ember genetikájában – a mi genetikánk nem más, mint az ő genetikája.

genetika3
Aztán – ahogy a telex.hu-n olvashatjuk –, jön a szeptember, s arról kezd beszélni, hogy a munkaadó esetleg előírhatná kötelezően a védőoltást. 180º-os fordulat, persze a felelősség áthárításával. Orbán szerint a maszk október közepén még nem véd meg. Mára pedig – a nagyobb tömeget vonzó rendezvények elmúltával – jön a bejelentés, hogy november 1-től mégis kötelező lesz a tömegközlekedési eszközökön. S persze jönnek szép sorban a zárt térben zajló rendezvények, és előbb-utóbb – többnyire a sor végén – talán az iskolák is. Itt és most azonban nem az az érdekes, hogy kell-e kötelezővé tenni a védőoltást, vagy sem, illetve előírjuk-e a maszkviselést, mint a védekezés egyik eszközét. A hangsúly azon van, hogy lehet-e egy országot ennyire össze-vissza, a vezér saját genetikájának kettős spirálját követve irányítani. Meg persze azon, hogy – amennyiben a szervilizmus tényleg elfojt minden érdemi belső kritikát –, akkor az önkény számára az egyetlen valós rizikó, a választások közeledtével milyen lépések várhatók a hatalom részéről e demokratikus kockázat csökkentése érdekében.

Képek forrása: ebf.hu / zsurpubi.hu / index.hu / vajma.info

Forrás: BloggerBob