Regős Róbert: Kásler és a kettős mérce
Prognózisokba bocsátkozni mindig veszélyes dolog. Soha nem mernék például nagyobb összeget feltenni egyetlen magyar labdarúgó mérkőzés eredményére sem. Tudjuk pontosan – hiszen sportszakértők nagy szakértelemmel sulykolták eleget a fejünkbe –, hogy a labda bizony gömbölyű. Ez nagyjából annyit jelent, hogy megtörténhet minden, de mindennek az ellenkezője is. És többnyire meg is történik. Tartok tőle, hogy volt olyan időszaka a hazai focinak, amikor egy évben több meccset adtak el, mint ahány bundát egy téli vásárban. Hiába, egy jó odds megéri a kockázatot. Főleg, ha az nem is olyan nagy.
Így aztán a labda alakjára vonatkozó fenti igazságnak mondok ellent akkor, amikor mégis arra tippelek, hogy Magyarország következő kormányának Kásler Miklós már nem lesz tagja. Ez egy határozott állítás, amelyről 2022 kora nyarára fog kiderülni, hogy igaz-e, vagy hamis. Mondjuk a kockázat ebben az esetben sem túlzottan nagy, de létezik, s ez aligha vitatható. Hirtelenjében háromféle szcenárió ugrik be.
1. A Fidesz elveszíti a választásokat. Tizenkét év kormányzati ámokfutást követően már az is kéjes élvezetet okoz, ha eljátszik az ember egy ilyen gondolattal. Mindenkinek ismerős lehet az a jóleső borzongás, amelyet egy megrendítő pillanat okoz egy regény olvasása, egy pátoszos zenemű hallgatása, vagy egy olyan képzőművészeti alkotás szemlélése során, amely ellenállhatatlanul vonz be annak képi világába. Erre az állapotra szoktuk mondani, hogy libabőrös lesz tőle az ember. Na, feltehetően valami ilyen pillanatként élném meg az országgyűlési választásokat követő eredményhirdetést, ha az azt közölné a világgal, hogy a jelenlegi rezsim országlásának vége. Mondjuk elvileg még ebben a helyzetben sem zárható ki az a valószerűtlen, mi több, irracionális forgatókönyv, hogy a kormányalakítással megbízandó személy a folyamatosság érdekében a tisztességben megőszült jelenlegi minisztert ülteti a bársonyszékbe. Azonban lássuk be, azért ez tényleg inkább egy abszurd drámába illő forgatókönyv volna.
2. A Fidesz megnyeri a soron következő választásokat is, aminek – bármennyire fájdalmas is ezt kimondani - jelenleg is reális kockázata van. Ha így alakulna, amellett, hogy a libabőr helyett apátia törne rám, nagy valószínűséggel működésbe lépne a szokásos orbáni hatalomgyakorlási mechanizmus. Azoknak, akik e mostani ciklusban túlzottan megerősödtek, s akár belső kihívást is jelenthetnének a vezér számára, elérkezett a játszma vége. Kimaradnának a folytatásból. Ez Káslert nyilvánvalóan nem veszélyeztetné, hiszen évek során kényes területeknek vált lojális, a miniszterelnök averzióit minden tekintetben kiszolgálni és közvetíteni hajlandó, habkönnyű képviselőjévé. Valami töretlen optimizmus mégis azt mondatja velem – bár kétségtelenül valószerűtlenné teszi ezt a végkifejletet –, Orbán talán belátja, hogy kormányzati struktúrájában az EMMI létrehozása rossz ötlet volt, s nem lehet az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát, a tudományt és a sportot egy kalap alá venni. Ha pedig ez bekövetkezne, és súlyuknak megfelelően e területek önálló képviseletet kapnának, s akkor Kásler urat, hasonlóan az első variációhoz, ismételten gyorsan elfelejthetnénk.
3. Végül azonban, ha a góré – amire ugyancsak nagy hajlama van – azt gondolná, minden úgy tökéletes, ahogy van, akkor talán még a főnixmadárként megújulni képes Kásler apó is maradhatna a helyén. Emlékezzünk csak, már az előző választások kampányában is elhangzott, nem igazán van szükség klasszikus értelemben vett programra, hiszen elég azt folytatni, amit eddig csináltak. Tegyük a kezünket a szívünkre. Igazat mondtak. A stratégiájuk alig változott. A félelemkeltés működik tovább, jótékonyan terelve el a figyelmet a korrupcióról és a harácsolásról. Mégis, a most hevenyészve fölvázolt három forgatókönyvből kettő azt mutatja, ideje búcsúznunk Kásler Miklóstól. Így aztán a magam részéről e prognózis fényében értelmezem legutóbbi megszólalását is, amely Eric Knight Légy hű magadhoz című regényét juttatta az eszembe. Merthogy a miniszter igazán hű volt magához ezúttal is.
Felelősség, szakértelem, következetesség – méltán vésethetne nemesi címerébe valami ilyesmit. Az oktatást és az egészségügyet is egy személyben irányító vezetőként ugyanis levélben fordult az iskolák igazgatóihoz. Ebben arra kérte az intézményvezetőket, hogy a szalagavatók látogatását kizárólag a koronavírus ellen védett, illetve azok felügyelete alatt lévő külső személyek számára tegyék lehetővé. Ez a megszorítás azonban nem vonatkozik az érintett iskola tanulóira és oktatóira, hiszen ők „a napi iskolába járás során amúgy is találkoznak és együtt vannak az intézményben”. A pedagógusok pedig „ráadásul jellemzően munkavégzés céljából vesznek részt a rendezvényen.” Nos, ha én vírus lennék, komoly fejtörést okozna a számomra, mit akarhat a miniszter ezzel – a szalagavatót látogató személyeket két táborba osztó – kettős mércével. Ki fertőzhető, s ki nem? Ki érdemel itt védelmet, s ki nem? Így aztán a miniszter levelét legfeljebb afféle búcsúajándékként, mosolyt fakasztó megjegyzéseinek végkiárusításaként tudom felfogni, mellyel kizárólag azért ajándékoz meg bennünket, hogy majd hosszú idő után is emlékezzünk távlatos gondolkodására a tízparancsolat prevencióban betöltött szerepétől a szalagavatókon megjelenő populáció virológiai szempontú megosztásáig.
Képek forrása: pokerlistings.com / 24.hu / hir45.hu / gondola.hu
Forrás: BloggerBob
