Regős Róbert: A nagy visszautasító
Tisztán emlékszem, amikor Szilágyi Zsófi a játszótéren – uzsonnaszendvicsét a kopott faasztalon gondosan egy kockás szalvétára helyezve – határozott léptekkel megindult a terület túloldalán elhelyezett szeméttároló felé. Én éppen nedves homokot töltöttem valami teknősre emlékeztető műanyag formába, hogy nyomot hagyjak magam után a világban. Tekintetemmel követtem a lányt. Úgy rémlik egy ideje már kifejezetten csak miatta jártam le délutánonként a térre. Miután fegyelmezetten megszabadult alig használt papírzsebkendőjétől, megfordult, s ugyanolyan tempósan igyekezett vissza az asztalhoz. A pillantásunk találkozott. Picit talán el is mosolyodott, aztán váratlanul szaladni kezdett. Az asztal irányába kaptam a tekintetem, s láttam, ahogy Kéry Peti, egy melák, vöröshajú gyerek röhögve tömi magába Zsófi szendvicsét. Ahogy a lány odaért hozzá, határozott hangon kérte számon rajta, amit tett. A fiú azonban röhögve közölte, hogy ő aztán nem tud semmiféle szendvicsről, s egyáltalán, hagyja őt békén. Nevettében fogainak tág rései közül morzsák pattogtak elő.
Szijjártó Péter tegnap részt vett Genfben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésén. Ezúttal tehát nem kellett messzire utaznia. Egyes források szerint ebben az évben hét hónap alatt 220 ezer kilométert repült. 220.000 kilométer! A Föld kerületének öt és félszerese. Ehhez képest Genf olyan, mintha leugrott volna sóért a sarki közértbe. Gondoljunk csak bele, micsoda törzsutas kedvezménye lehetne mára, ha ezt a 220.000 kilométert jellemzően nem a Honvédelmi Minisztérium gépein teszi volna meg, hanem menetrendszerinti járatokon. Mindegy, a lényeg az, hogy tegnap ott volt Genfben. S ha már ott volt – ahogy az rá annyira jellemző – jól meg is mondta a frankót.
De hihetünk-e az autokráciák igazmondásában? Elhisszük-e házon belül azt, amivel Szijjártó az ENSZ Bizottságát próbálta megvezetni. Szerinte, ha a magyar média helyzetét bírálók tudnának magyarul, akkor könnyen beláthatnák, hogy a piacvezető médiumok minden szegmensben kormányellenesnek számítanak. Én annak ellenére nem így hiszem, hogy tudok magyarul. Vajon mire gondolt egy ilyen kijelentés közben? Talán a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány alá tartozó médiumokra? Lehet-e a sajtószabadságot olyan szűken értelmezni, hogy minden sajtóorgánum és újságíró szabadon kifejtheti a véleményét politikai és ideológiai álláspontjától függetlenül? S ugyan mire támaszkodva teheti ezt meg valaki, ha nem juthat hozzá alapvető információkhoz, mert kitiltják, lehallgatják, meg sem hívják, nem nyilatkoznak neki, és egyáltalán, tojnak a transzparenciára?
Képek forrása. kecsup.hu / 444.hu / AFP - Jure Makovec / nyugatifeny.hu
Forrás: BloggerBob