Regős Róbert: Kukázók
Lassacskán, újabban nem is annyira észrevétlenül, kukáznak mindent. Kezdetben csak azt a reményt, hogy lehet másképp, mint a kilencvenes évek előtt. Hogy az unióban majd megélhető lesz a szabadságnak egy olyan formája, amelynek keretei között emberszámba vesznek bennünket, lesz közünk a bennünket érintő döntésekhez és hozzáférhető lesz minden olyan információ, amely fontos az ország és fontos az egyén számára is. Aztán jó harminc esztendő alatt kukába került szinte valamennyi illúziónk. Pofázhatunk, s azt mondják, ez szólásszabadság. Hát nem az, ha nem hallgat meg senki. Írkálhatunk, s azt mondják, ez sajtószabadság. Hát nem az, ha el lehet utasítani kérdéseket, meg lehet tagadni nyilvános információkat. Bírósághoz fordulhatunk, s azt mondják, ez jogállam. Hát nem az, ha személyekre és ügyekre, azaz a saját arcukra szabhatnak törvényeket.
Csoda, ha rosszkedvű az egész ország? Csoda, ha hitehagyottak az emberek? Csoda, ha már végképp nem hisznek egyetlen politikai vezérszónoknak sem? Oda jutunk, hogy lassan nincs miről lemondani. Azzal hitegetnek, hogy a járványt legjobban kezelő országok közé tartozunk. Hogy itt nincs szükség különösebb megszorításokra. Ötmillióig verték a mellüket a sikeresnek vélt oltási programmal. Aztán most, amikor kukázták ezt a hitünket is, mert a többi ország szép lassan ellépett mellőlünk, akkor jön az, hogy hárítsuk át a felelősséget. Tegyék kötelezővé a munkaadók az oltást. Hol lett elrontva, hogy milliókat nem sikerült meggyőzni az oltás fontosságáról? Mit tudnak azok az országok, ahol az átoltottság nyolcvan százalék fölötti?
Legutóbb azzal állt elő, hogy szíve szerint kukázná a magyar irodalom nyolcvan százalékát. Jól értették. Nyolcvan százalék kuka. Miért? Mert Demeter Szilárd szerint szar. Az ő hihetetlenül szigorú értékrendje szerint. Mintha valaki is kíváncsi volna rá. Vagy kérdezte volna. Veszi a bátorságot ahhoz is, hogy kijelentse, Parti Nagy Lajos újabban kizárólag szart ír. Így, ezekkel a szavakkal. Én meg itt hezitálok, kultúrember leírhatja-e róla, hogy ez az alak egy szarházi. Vajon milyen fogalma lehet az irodalomról annak, aki a szar szövegeket is irodalmi alkotásnak tartja, ezért kukázásra ítéli. Lehet-e irodalom, ami szar. Hogy épp ezért akarja kukázni? Nem, barátocskám, ami irodalom, az irodalom. Ami meg szar, az szar. Így aztán irodalom fogalmilag sem lehet szar.
Képek forrása: 24.hu / boon.hu / litera.hu
Forrás: BloggerBob