szerda, január 19, 2022

Talán sokak fejében mozdít még meg valamit, ha beidézem ide a Hobo Blues Band egy régi, 1982-es dalának két sorát:

„Oly sokáig voltunk lenn,
Hogy nem is tudjuk, milyen fenn!”

Szinte vicc, hogy mindig mindennek van aktualitása. Függetlenül persze attól, hogy egy szöveg milyen értelmet hordozott eredendően. Ez a két sor ma simán elmenne egy ellenzéki induló, himnusz – kinek melyik tetszik – egy részletének, habár Hoboéknál eléggé nyilvánvalóan nem erről szólt. S ezúttal nekem sem ez a fontos. Itt és most lényegesebbnek tűnik számomra a megosztottság megnyilvánulása. A fenn és a lenn. Ez a kettős szembenállás.

hbb oly sokaig voltunk lenn 2 ab
A hierarchia mítosza gyakran kényszeríti gondolkodásunkat abba a mederbe, hogy a dolgokat a fenn és a lenn alapján rendezzük el. Alá-fölé rendelő viszonyokban gondolkodunk. A megosztottság egyik legalapvetőbb formája ez. Az eszmék lehetnek magasabb rendűek és alacsonyabb rendűek. Szinte ösztönösen gondolkodunk így a népekről is. Ne tessék tiltakozni. Bevallani persze nem szalonképes dolog. De a gyarmattartók és a gyarmati sorban élők között ugyanezt a hierarchiát feltételezzük. A kultúra sokak számára még ma is magas vagy populáris. Tartozni a művelt nyugathoz akarunk, s ezzel elutasítunk mindent, ami barbár, vagyis mindent, ami nem a művelt nyugathoz tartozik. Ez önmagában is szégyen.

Az pedig még inkább szégyen, ha a művelt nyugatból sem a műveltség, vagy a kultúra a fontos, hanem az azzal látszólag kézen fogva járó jólét. Ezzel szemben mindaz, ami ennek az alapját képezi – jogállamiság, a kisebbségi vélemény tisztelete, az átláthatóság stb. –, nos, az már egyáltalán nem vonzó. A központosított hatalomgyakorlás minden formája kizárólag hierarchiákban képes gondolkodni. Jól árulkodik erről a „politikai elit” kifejezés. Ez tükröződik az iskolafenntartó központok működésében is. Az MTA kutatói hálózatának szervezetében ugyanígy. Az autonómia fogalmával ezek a rendszerek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni.

haboru
Persze ezek a kettős szembenállások nemcsak a hierarchia különböző szintjei között állnak fenn. Tökéletesen működnek horizontálisan is. Egy Magyarország – Románia labdarúgó mérkőzést mindaddig kiemelt biztonság kockázatúnak lesznek kénytelenek minősíteni, amig abból politikai tőkét lehet kovácsolni. A védelemre szoruló összmagyarság és a migránsok szembeállításával – ha van reális veszély, ha nincs – nagyjából ugyanez a helyzet. Ahogy a keresztény – muszlim szembeállítással is. Szándékosan írtam szembenállás helyett szembeállítást.

De mi más volna a célja a felkorbácsolt indulatoknak Magyarország és Brüsszel, illetve Magyarország és Soros mesterséges, s egyben nevetséges oppozíciójában. Terelnek, terelnek, egyre csak terelnek. A mélyhűtőből előkapott, és felmelegített népi – urbánus vita is ennek a narratívának a része, ahogy a konzervatív és liberális, vagy a jobboldali és baloldali definiálatlan megkülönböztetése is. A gyermeküknek örülő fiatal szülőket, a gyártósor mellett küszködőket, a napi betevőnkért a mezőn fáradozókat, a fiatalságot oktatókat, a jogászokat, egészségügyi dolgozókat, kutatókat vajon hol érdekelnék ezek az ellentétek, ha nem tolnák nap, mint nap a képünkbe? Ha nem ez harsogna a médiából, ha nem ez kötné le a parlamenti vitákat, ha nem ezt tematizálnák a közbeszédben? Sehol. Békésen meglennénk egymás mellett a legtöbbször eltérő véleményünkkel. Persze ebben az esetben nehezebb volna a zavarosban halászni.

jonn es bal
Nem értem én ezt az egészet. Ott a hihetetlennek tetsző tapasztalat. Ahogy harminc évvel ezelőtt nemcsak függetlenségükért küzdő délszláv országok ugrottak egymásnak, hanem az egyik szomszéd ölte a másikat. A tanár a péket. A bosnyák a szerbet. A keresztény a muszlimot. Ha ebből sem tanultunk, akkor miből? És most itt az újabb feszültség, melyet ahelyett, hogy csillapítanánk, egyre inkább gerjesztünk. Oltottak és oltatlanok. Persze ebben a konfliktusban is az emberekkel mit sem törődő iszonyatos gazdasági és politikai érdekek feszülnek egymásnak a háttérben. Hova vezet mindez? Hobo dalának egy másik sora jut az eszembe:

„Várok egy friss, tiszta hangra,
Várom, hogy megsegítsen.”

Félek, hiába várok.

Képek forrása: 45worlds.com / tortenelemportal.hu / weborvos.hu

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all