Regős Róbert: Ellentétekbe préselődve
Talán sokak fejében mozdít még meg valamit, ha beidézem ide a Hobo Blues Band egy régi, 1982-es dalának két sorát:
„Oly sokáig voltunk lenn,
Hogy nem is tudjuk, milyen fenn!”
Szinte vicc, hogy mindig mindennek van aktualitása. Függetlenül persze attól, hogy egy szöveg milyen értelmet hordozott eredendően. Ez a két sor ma simán elmenne egy ellenzéki induló, himnusz – kinek melyik tetszik – egy részletének, habár Hoboéknál eléggé nyilvánvalóan nem erről szólt. S ezúttal nekem sem ez a fontos. Itt és most lényegesebbnek tűnik számomra a megosztottság megnyilvánulása. A fenn és a lenn. Ez a kettős szembenállás.
Az pedig még inkább szégyen, ha a művelt nyugatból sem a műveltség, vagy a kultúra a fontos, hanem az azzal látszólag kézen fogva járó jólét. Ezzel szemben mindaz, ami ennek az alapját képezi – jogállamiság, a kisebbségi vélemény tisztelete, az átláthatóság stb. –, nos, az már egyáltalán nem vonzó. A központosított hatalomgyakorlás minden formája kizárólag hierarchiákban képes gondolkodni. Jól árulkodik erről a „politikai elit” kifejezés. Ez tükröződik az iskolafenntartó központok működésében is. Az MTA kutatói hálózatának szervezetében ugyanígy. Az autonómia fogalmával ezek a rendszerek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni.
De mi más volna a célja a felkorbácsolt indulatoknak Magyarország és Brüsszel, illetve Magyarország és Soros mesterséges, s egyben nevetséges oppozíciójában. Terelnek, terelnek, egyre csak terelnek. A mélyhűtőből előkapott, és felmelegített népi – urbánus vita is ennek a narratívának a része, ahogy a konzervatív és liberális, vagy a jobboldali és baloldali definiálatlan megkülönböztetése is. A gyermeküknek örülő fiatal szülőket, a gyártósor mellett küszködőket, a napi betevőnkért a mezőn fáradozókat, a fiatalságot oktatókat, a jogászokat, egészségügyi dolgozókat, kutatókat vajon hol érdekelnék ezek az ellentétek, ha nem tolnák nap, mint nap a képünkbe? Ha nem ez harsogna a médiából, ha nem ez kötné le a parlamenti vitákat, ha nem ezt tematizálnák a közbeszédben? Sehol. Békésen meglennénk egymás mellett a legtöbbször eltérő véleményünkkel. Persze ebben az esetben nehezebb volna a zavarosban halászni.
„Várok egy friss, tiszta hangra,
Várom, hogy megsegítsen.”
Félek, hiába várok.
Képek forrása: 45worlds.com / tortenelemportal.hu / weborvos.hu
Forrás: BloggerBob