Regős Róbert: Talán lassítani is érdemes
Odakinn a fák megmaradt leveleire lassan rátelepszik a hó. Vékony, fehér lepel takarja a szomszédos háztetőket is. A barázdák között táplálék után kutató vadak orra a hóval kevert sarat túrja. Békés minden. Olyan le- és megcsendesedett. Végtelen nyugalom honol a falakon túl. Szeretem ezt az első havazással szinte mindig együtt járó szelíd visszafogottságok. Valahogy egyszerűen mintha nem is volna világ, csak ez a derengés az ablakok mögött.
Ma ehhez elég felcsatlakozni az internetre. Oda-visszajár a szemem a kinti őzek, vadnyulak, fácánok, meg valami – feltehetően átutazóban lévő – madárraj és az üres monitor között. A kutyák is mocorognak, de úgy döntök, egyelőre szép ez az egész bentről, a szoba melegéből is. Az biztos, hogy sok kedvem nincs ebben a hideg, párás, eléggé nyirkos időben felkerekedni. Tudom, később se lesz jobb, s a két eb úgyis kiköveteli a magáét, de amíg képes vagyok ellenállni a kérlelő pillantásaiknak, addig jó nekem idebenn.
Aztán a tenyeremmel lassan végig simítom a billentyűzetet. Jó érzés. A betűk meg-megbillennek a maguk rendje szerint, de ennek mindaddig nincsen nyoma a továbbra is részvéttelenül sötét képernyőn, amíg az egyik hüvelykujjam meg nem akad a spacebaron. Akkor aztán egyszeriben megnyílik az egész világ, s azon nyomban zúdulnak rám a hírek. Persze tudom, valahol mélyen pontosan ezt akartam. Mert szép is, jó is a természet, de ami feltárul előttem a képernyőn keresztül, az is az. Természet. Csak épp az emberé.
Alig néhány másodpercet kell szörfölnöm, s már meg is akad a pillantáson a miniszterelnök arcán. Gondterhelt. Hogy képben legyek, sietve bele is hallgatok, bele is olvasok a tudósításba. A miniszterelnök mondandójában a szavak, a gondolatok sehogy nem akarnak egységes renddé összeállni. Mondjuk, ha valaki következetesen és mindig az igazat mondaná, akkor talán egyszerűbb volna. De elvárható-e ez egy politikustól, ha már Platón is megengedi nekik az államban, hogy valótlanságot beszéljenek, persze azzal a cseppet sem érdektelen megszorítással, hogy a gondjaikra bízott város, illetve az emberek érdekében.
Képek forrása: behir.hu / shutterstock.com / MTI - Fischer Zoltán / pixabay.com
Forrás: BloggerBob