Regős Róbert: Másodrendű világ
Biztosan kiderült már, városi emberként imádom a létezés vidéki formáját. Vannak persze, akik számára külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egyáltalán nem pejoratív értelemben beszélek a vidékiségről. Micsoda végtelen szűklátókörűségről árulkodik, ha valaki így gondolkodik. Miért volna bármi lekicsinylés a vidékiség felemlegetésében. Addig talán már eljutottunk, hogy nyíltan ekkora marhaságot senki nem vállal saját véleményként, de a nyelv mindig leleplezi a sandaságot. Vidékre sokan továbbra is lemennek és soha nem fel. Beszédes, nem?
Szóval tősgyökeres fővárosiként én igazán megszoktam a nagyvárosi forgatagot. Imádom Európa és a távolabbi kontinensek metropoliszait is. Mégis, egyre szívesebben vonulok el a zajtól, a tömegtől. Nem menekülésnek gondolom ezt, hanem egyszerű kikapcsolódásnak, szimbolikus értelemben vett éghajlatváltozásnak. Persze tisztában vagyok azzal is, más dolog úgy élni vidéken, hogy az az ember kizárólagos élettere, s megint más, ha csak hétvégén húzza meg magát falun. Én valahol a kettő között vagyok. Nem szakítottam a lakcímkártyámon szereplő várossal, hiszen rengeteg dolog köt ide, de egyre több hetet, hónapot töltök a Rába környékén. És imádom.
Na, ez a vidéki lét szebbik oldala. A tágas tér, a friss levegő, a vadban bővelkedő természet, az, hogy mindenki köszön a másiknak, s az is, ha segítségre van szükséged, soha nem maradsz magadra. Persze, mindig is körülvesz az idegenség hűs érzése, hiszen nem ismered a barázdák mögött megbújó élettörténeteket, lemaradsz egy-egy poénról, amit rajtad kívül mindenki ért és igen, megmosolyognak, ha olyanról derül ki, hogy nem értesz hozzá, ami nélkül ott létezni sem lehetne. De ez a távolságtartás soha nem ellenséges. Fontos vagy az ott élőknek nemcsak azért, mert van kin mosolyogni a csetlés-botlásaid okán, de azért is, mert úgy tekintesz rájuk, ahogy azt kevés idegen teszi meg velük.
A szó is nehezen jön a számra, nem is használnám, ha volna jobb, de csak ez van: emberszámba veszed őket. Tényleg szörnyű, még kimondani is. Hát hogy jövök én ahhoz… Nem is én nevezem ezt így, inkább bennük van talán ilyen érzés. Valami ölelő melengetés, amiért bizalommal vagy irántuk. Holott leginkább te lehetsz hálás nekik, hogy befogadnak. Egyszerűbb, tisztább, egyértelműbb ott minden. Keményebb is, de tisztességesebb. Az adott szónak ott még tényleg van súlya. Egymás között. Ám a kívülről jött, be nem teljesült ígéretekkel tele a padlás.
Azt látom, az ígérgetésre már csak legyintenek. Szerintem már csak az is milliárdokkal károsítja meg a vidéki lakosságot, amilyen állapotban az utak vannak. Fontos és egyben könnyű látványos útépítésekkel villogni. Végre 2x2 sávos út köti össze – zömmel persze uniós támogatásból – A-t B-vel. Fel lehet sorakozni aztán, hogy vigyorogva vágják át a szalagot. Eu-s pénzből magyar politikai tőkét csiholni. De csak egyszer próbálna végig zötyögni valaki az útépítések vámszedői közül egy, a Rábával párhuzamosan futó „főúton”. Azért beszélek épp erről, mert mostanában gyakran járok arra. De pontosan tudom, hogy másutt is ugyanez a helyzet. Elég bevágódni a hátsó ülésre, beletölteni a shakerbe az összetevőket, és néhány kilométer után kész a koktél, anélkül, hogy rázogatni kellene.
Szürkület után a közúti közlekedés életveszélyes. Nemcsak a vadak és kátyúk miatt, hanem azért is, mert a legtöbb helyen teljesen hiányzik a felfestés. Pedig arra nem lehet azt mondani, hogy horribilis összegbe kerül. Mégis, a szó legszorosabb értelmében életeket menthetne. A vidéki ember ugyanúgy fizeti az üzemanyag árába épített adót, mint bárki más, csak épp előfordulhat, hogy életében nem utazik autópályán. Ausztriában, Németországban, de egyre gyakrabban a legtöbb szomszédos országban is a motorosok paradicsomává váltak az alsóbb rendű utak, mert tükörsima az aszfal, s a kanyarokban bátran lehet döntögetni a gépeket. Nálunk ez elképzelhetetlen, mivel ezeknek az utaknak a minősége minősíthetetlen. És nem értik, miért fogy több SUV, mint limuzin. Nem mintha a hazai utak nem volnának képesek szétrázni akár egy SUV-ot is. Szép a vidéki élet, de van veszélye bőven. Olyan, mintha arra másodrendű állampolgárok élnének egy másodrendű környezetben. Mintha a hatalomnak nem érné meg befektetnie ebbe a világba.
Képek forrása: 24.hu / v8juice.co.uk / shoc.hu / alfahir.hu
Forrás: BloggerBob
