Regős Róbert: Kormányzati kommunikáció
Korainak érzem még, hogy érdemben megpróbáljak hozzászólni a Völner ügyhöz. Ezért aztán a lényegi összefüggések helyett egyelőre beérem azzal, hogy az eset kommunikálásával foglalkozom. Ezt is megtehetném persze egyetlen mondattal. Tipikusan magyar, ha tetszik, hungarikum számba menő dolog ugyanis a zavarodottságnak, a mentegetésnek, a hallgatásnak és a terelésnek az az sajátos egyvelege, amit a dologgal kapcsolatban tapasztalni lehet a médiában. Mindez ráadásul kiegészül az ellenzék újabb lágyszívű bénázásával, amely kulturáltan igyekszik reagálni a történésekre.
Elég, ha arról tudsz, amiről mi helyesnek tartjuk, hogy tudjál, és az is csak olyan tálalásban kerüljön az asztalodra – bocsánat, a képernyőre –, ahogy mi szeretnénk. Sokáig nem akartam elhinni, amit egy haverom a törzshelyéről mesélt. A pult mögött számítógép, a vendéglátós a kedvenc sorozatát nézi rajta, a feje fölött pedig a hatalmas televízión egyetlen csatorna: M1. Lenémítva! Nem lehet tudni, azért-e ez a nagy csend, mert a hírműsorok zavarnák az üzemeltetőt a sorozatnézésben, vagy hanggal együtt követni a királyi tévé hírfolyamát, szerinte a szólás és véleménynyilvánítás szabadságának már túlzó megnyilvánulása volna. A szórakozóhely törzsközönsége viszont az évek során a képernyőre meredve kénytelen volt megtanulni szájról olvasni, hogy legalább az M1 szigorú szűrőjén keresztül képet kapjon a világról.
Nos, a miniszterelnök-helyettes úr – ha épp nem Semjén volna az, azt mondanám, súlya van, vagy kell, hogy legyen a szavainak – a következőket bírta mondani a Völner-ügyről: „Én egyébként Völner Pált egy nagyon rendes, kitűnő embernek ismertem meg, nehezen tudom elképzelni, hogy vele szemben ez megalapozott lenne”, majd hozzátette, bízik abban, hogy kiderül Völner Pál ártatlansága. Erre kössön csomót, aki tud. Ha pontosan tudhatná a közvélemény, miről is van szó konkrétan, az ártatlanság vélelme persze akkor is megilletné Völnert, így viszont Semjén végképp leeresztette a balladai homályt.
Végül a harmadik stratégia lehetne az, hogy hozzuk ki a helyzetből a legtöbbet. Mutassuk meg, hogy az illiberális Magyarországon nincs helye a kettős mércének. Ha bárkire rávetül a gyanú árnyéka, azt ki kell vizsgálni. Ahogy szintén Semjén nyilatkozta rendkívül tartalmasan, „nincs kettős mérce, az ügyészség működik, Polt Péter teszi a dolgát, és ha valakivel kapcsolatban bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor mindegy, hogy kormánypárti vagy ellenzéki, (…), mindenkivel szemben el kell járni.” Most aztán ők jól eljárnak és megmutatják a világnak, hogy itt igazi jogállam van kérem. Addig se rágódnak a népek azon, hogy a kiemelkedő színvonalúnak mondott járványkezelés mellett továbbra is kétszáz fölött van a Coviddal összefüggő halálos áldozatok napi száma, s aki erre rákérdez, az Orbán szerint gusztustalan támadást intéz a magyar egészségügy ellen. Hát ennyit a kormányzati kommunikációról.
Képek forrása: 24. hu / mediaklikk.hu / index.hu
Forrás: BloggerBob