Regős Róbert: A munkaerő-piac mint akarat és képzet

Falra tudok mászni az olyan dumáktól, hogy aki munkát akar találni, az talál is. Főleg akkor, ha vezető beosztásból, foghegyről veti oda valaki az ilyen szalonbölcsességeket. Azt mondom, egy kocsmában még elmegy. Ott, ahogy a focihoz, úgy ehhez is ért mindenki. Sőt, ha már ért, hát mindenkinél jobban. Az ilyen helyeken, ahol mindenki többnek, jobb helyzetben lévőnek szereti mutatni magát, aligha várható el, hogy felfigyeljenek a kisfröccse mellett a sarokban meghúzódó ötven pluszos, egykor jól kereső szakemberre, aki már hosszú ideje keres munkát magának, de ebben a korban valahogy nem kell a kutyának se.

keres
Pedig valamikor fix fizetése volt, vett lakást, kocsit magának, kitaníttatta a gyerekeit, csak aztán – amíg ő másod- és harmadállásban gürcölt –, az asszony másik férfi mellett kezdte keresni a boldogságot. A gyerekek felnőttek, másik városba költöztek, a válás után pedig nyomott áron kellett eladnia a lakást. A részét odaadta a fiainak, ő meg albérletbe költözött. Ezzel sem volt semmi gond mindaddig, amíg úgy jó egy éve a cég, ahol dolgozott, csődbe nem ment. Most ott ül a sarokban, s azon görcsöl, hogy két hónapja nem tudott fizetni a főbérlőnek, aki megértő ugyan, eddig nem fenyegette, de mi lesz, ha egyszer elfogy a türelme?

Újabb apró korty a kisfröccsből. Apró, hogy tovább tartson. Talán szólni kellene annak a hangoskodónak, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Nem feltétlenül igaz az, hogy aki akar, az talál is munkát. Bolondság azt hinni, hogy a magyar munkaerő-piac így működik. A nyugdíjhoz közelítve őt átképezni aligha lehet. A puszta fizikai erőt követelő segédmunkához az ő évtizedek alatt megfáradt ízületei már gyengék. Nem árt tudni, ha a hatvanas években született az ember, kezd lejárni a szavatossága. Ő, humánerőforrás egyszerűen nem fér bele a képbe. A vállalati stratégiába, ahogy fellengzősen ma mondogatják. A cég jövőképébe. Víziójába, vagy hova a csudába. Szóval sehova nem passzol, ahova illeszkedni igyekezne.

hr
Persze végül nem szólal meg. Munka nélkül jobb, ha befogja a pofáját az ember. Csak ne harsognák oly hangosan, hogy aki akar, az talál munkát. Valamikor megfogta volna ezeket a nyikhajokat, elvitte volna őket hátra, az árnyékszék mellé, aztán két maflást kiosztva elmagyarázta volna nekik, hogy mettől meddig. De most inkább hallgat. Nem akarja, hogy a többiek rájöjjenek, ő is egy azok közül, akik szerintük nem igazán akarnak dolgozni, merthogy ő bizony nem talál munkát magának. És ez mérhetetlenül fáj neki. Mást se csinált egész életében, minthogy dolgozott. Látástól vakulásig. Hogy megadhasson mindent a családnak.

Soha nem kért senkitől semmit. Nem is kellett kérnie. A két keze munkája megadta azt a keveset, ami kellett. És ugyan nem használta ezt a szót, de erre büszke is volt nagyon. Arra, hogy mindent maga teremtett meg azok számára, akiket szeretett. Most viszont szégyenkezne, ha be kellene vallania, hogy … Mit is? Azt, hogy az álláskeresők azon 40,9 százalékába tartozik, akik semmilyen pénzbeli támogatást nem kaptak? Hogy az átlagos munkakeresőkkel szemben ő 9,2 hónap alatt sem talált magának munkát, ezért mára minden tartalékát felélte? Hogy ő abba a 35,8 százalékba tartozik, aki legalább egy éve keres állást? Ám ez most mégis, kinek is a szégyene?

munkastanacs
Lecsúszik az utolsó korty. Zörög még pár fémpénz a zsebében, futná egy újabb italra, de beosztással él. Igyekszik beosztani azt a soványkának tetsző jövőt, amit ez a rezsim neki szánt. Tavaszig talán még meglesz valahogy, ha ki nem teszik az albérletből. Addig is csak úgy, ha a rezsicsökkentett fűtést kikapcsolja. Hiszen ők nem hagynak senkit az út szélén. Nekik Magyarország az első. Csendesen elmosolyodik. Egy káromkodást is csak akkor dörmög magában, amikor újra eszébe jutnak Palkovics Imrének, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnökének szavai: „Egy átlag munkanélküli Magyarországon két-három hónap alatt el tud helyezkedni.” Aha. Na, persze. Akkor ő bizonyára nem átlag munkanélküli. Bárcsak találkozna egyszer az életben ezekkel az emberekkel.

Képek forrása: csurgoipaktum.hu / mersz.hu / 24.hu - Bruzák Noémi / adoguruat.com

Forrás: BloggerBob