Regős Róbert: Európai szóhasználat
Úgy gondoltam a mai bejegyzésben Rákay Philippel foglalkozom. Nem a személyével, természetesen, hiszen egyrészt utálom a személyeskedést, másrészt talán érdemtelen is arra, hogy vele foglalkozzon a közbeszéd. A jelenség érdekelt, amely arra ösztökélte, hogy megszólaljon Fekete-Győr András Facebookon posztolt fotója kapcsán. Az, hogy miképp juthattunk – Radnótival írhatnám akár ezt is: aljasulhattunk – idáig. Az ahogy a nemi szerepek körül kialakított kormányzati csinnadratta képes felszínre hozni a legalantasabb szunnyadó ösztönöket is. A zsigeri gyűlöletet azokkal szemben, akik másképp gondolkodnak tulajdonképpen bármiről.
Az eszközök, s a nyelvet kifinomult módon használó irónia talán még undorítóbbá teszi az ilyen megnyilvánulásokat. Egy esztétika szakos bölcsészről beszélünk, aki képtelen kimozdulni narratívájának sztereotípiáiból. Jobban belegondolva persze minden eddigi, általam ismert szereplése erről árulkodott. Ám ha valaki véleményformálónak tartja magát, avagy mások tartják annak, az felelősséggel is jár, de ez Rákayt mintha kevésbé érdekelné. Őt kielégíti az, ha megfelel, s ehhez még erőszakot sem kell tennie magán. Hajlamos vagyok elhinni, hogy ő tényleg ilyennek látja a világot. Egy elmúlt évezredbe révülve beszél hagyományos értékekről, s elhiszi, hogy ő tényleg valami magasztos, követni érdemes tradíciót képvisel.
Nevetséges, mondom itt, a 21. századi Magyarországon. Csak el ne higgye senki, hogy a hagyományokat, a nemzeti önazonosságot kizárólag ilyen anakronisztikus módon lehet képviselni. Neki, az esztétika szakos bölcsésznek ezt tudnia kellene. S ha volna dolga ott, azon az oldalon, ahová tartozónak gondolja magát, mert sajnálatos módon oldalakban gondolkodik ő is, hát az épp ez volna. Hogy felnyissa azok szemét, akiktől kevésbé, vagy egyáltalán nem várható el, hogy ezt megértsék. Rákayban megvan minden ahhoz, hogy jobbá tegye a jobboldalt. De nem teszi. Tudja a jó ég, miért nem. Vagy mégis. Talán egyszerűen nem ezt várják el tőle. Ő pedig megfelel. Nem véleményformáló, hanem alakuló, igazodó. Kár érte. S jó volna egyszer ezt az egészet átbeszélni.
Amiért ezt nem most teszem, annak az oka Ivan Korčok. Akár még kormánystratégiának is beillenék, hogy legyenek csak erős beszólások idehaza, s azokon majd elcsámcsog az istenadta nép. Mint ez a Rákay-s dolog is. Napok óta rágódunk rajta. Közben pedig a világ elrobog mellettünk. Nekem most erősen úgy tűnik, hogy Szlovákia felelőségteljesebben, felnőttebben gondolkodik arról a nemzetközi politikai környezetről, amely körülveszi. És ez az országnak hasznára válik. Választóként valami ilyesmit várnék el a magyar külpolitikától is. Ne azért küzdjön, hogy a saját ostoba harciasságát és üres jelentőségét demonstrálja, hanem azért, hogy az ország egészének kovácsoljon előnyöket. Ne mondja nekem senki, hogy egy racionálisabb külpolitika nem járulhatna hozzá alacsonyabb inflációhoz, kisebb mértékű eladósodáshoz, erősebb forinthoz vagy magyar euróhoz stb.
Korčoknak, a szlovák külügyminiszternek – úgy tűnik – elege lett abból, hogy Szlovákia nemzetközi megítélését rombolja az a beszédmód, amelyet a Visegrádi négyek két országa, Magyarország és Lengyelország képvisel az Unióval szemben, s egy sajtótájékoztatón ezt most szóvá is tette. „… engem … a szóhasználat zavar, amivel mindkét országban élnek az unió kárára. És nem akarom, hogy engem ezzel a szóhasználattal azonosítsanak. Ez zavar a V4-ekben, nem maga a V4 létezése. Az a problémám, hogy én nem osztom azokat a szóbeli támadásokat, amelyek az Európai Unió címére érkeznek ezekből az országokból.” Márpedig, ha valami rombolja a Szlovákiáról kialakult képet Európában, az ezzel egyidejűleg kárt is okoz neki.
Egyrészről, mindez érvényes ránk is. Ha Magyarország nemzetközi megítélését rontja valami, akkor az árt az országnak. Az, ahogy az örök dac szobrát építve az Unió egyik kerékkötőjeként vagyunk jelen a szövetségi politikában, egészen bizonyosan nem tesz jót az országnak. S mivel az országot többek között a benne élő emberek alkotják, hát nem tesz jót az egyes embernek sem. Másrészt nagyon mélyen meg kellene érteni Korčoknak ezt a mondatát: „… nem akarom, hogy engem ezzel a szóhasználattal azonosítsanak.” Márpedig bennünket, minden egyes magyart, bizony azzal a szóhasználattal azonosítanak, ahogy Orbán és Szijjártó, meg persze Deutsch az Unióban beszél. Döntse el mindenki, akarja-e ezt.
Képek forrása: facebook.com / 24.hu / 444.hu - MTI / youtube.com - Negyedik Fal
Forrás: BloggerBob
