Regős Róbert: Az elmebaj határán innen és túl

Attól tartok, az orosz-ukrán háború kapcsán a kommunikációban valahol az elmebaj határán járunk. De talán nem is csak a kommunikációban, hiszen a rémségek jó része valóságos. A bucsai holttestek valóságosak. A szétlőtt páncélozott járművek valóságosak. Az infrastruktúra megsemmisülése valóságos. S aki a céljai elérését a 21. században e valóságokon keresztül véli elérhetőnek, az nem lehet más, csak elmebeteg. A határátlépés tehát az észszerűség demarkációs vonalán már réges-régen megtörtént.

jaj
A kommunikáció erre csak rátesz egy lapáttal. Ráadásul minden tekintetben. Elhallgatni tényeket hazugság. Valótlanságokat kimondani hazugság. Konfliktussá szelídíteni a háborút, hazugság. Ki nem mondani az agresszor ország, vagy annak vezetője nevét a hírekben, hazugság. Bizonyítékokat követelni a kétségbevonhatatlanra hazugság. Elhitetni, hogy a közvetlen nemzeti érdek képviselete hatékonyabb a nemzet számára a következmények kivédése szempontjából, mint a közösség határozott, együttes fellépése, szintén hazugság. Amellett érvelni, hogy a háborúba való belesodródást a szankciók gyengítésével, valami visszataszítóan puha közreműködéssel lehet elkerülni, hazugság.

Persze hazugság volna az is, ha el akarnánk hitetni, hogy a háborús időszakok az igazmondásnak valódi terepet biztosító történelmi periódusok. Egyébként meg itthon mi már amúgyis hozzászokhattunk ahhoz, hogy békeidőben is átvernek bennünket, de úgy rendesen. Szemünk sem rebben, ha a hazudozás legvirtuózabb technikáival találjuk szemben magunkat. A háborúkhoz szerencsére nem vagyunk hozzászokva, de Orbán hadikommunikációjához annál inkább. Megvan a szókészlet, megvan a grammatika, s ezek tökéletesen igazodnak a végtelenül leegyszerűsített tartalomhoz.

szijjarto 2
Az mondjuk elég ciki, amikor szövetségesek figyelmeztetnek arra, hogy nem kellene elferdíteni az összefüggéseket. Nem tudtam, röhögjek-e Szijjártó Péteren, vagy mélyen szégyelljem magam miatta, amikor a szlovák külügyminiszter kioktatta Orbán jobbkezét, ugyan ne mondja már, hogy a fegyverszállítmányok nyújtják el a háborút. Én nem is értem, mire gondolhatott a magyar külügyér? Szerinte talán az volna a legjobb, ha az oroszok minél előbb elérnék a ki tudja milyen céljaikat, s ezzel érjen véget a háború, ám ezt a folyamatot az Ukrajnának küldött fegyverszállítmányok csak indokolatlanul lassítják? Tényleg ez a logika? Ezzel szemben azonban Ivan Korčok szlovák külügyminiszter szerint a fegyverszállítmányok legfeljebb azt hosszabbítják meg, amíg Ukrajna képes megvédeni magát a katonai agresszióval szemben. Íme, ugyanannak a politikai megoldásnak két eltérő olvasata. Számomra egyetlen pillanatig sem kérdéses, melyik a magyar Alaptörvényben deklarált értékrendnek megfelelő és melyik a partikuláris érdekeket követő értelmezés. Sajnos megint nem az képviseli a hazai értékrendet, akinek a dolga volna. Ismét sikerült szembe köpni magunkat.

lavrov
Persze az elme-, az érték- és az identitászavar nemcsak a magyar politikát uralja. Úgy tűnik, a magyar és az orosz politikai látásmód között a legkisebb közös nevező éppen az, hogy az igazmondásnak nem feltétlenül kell túlzott jelentőséget tulajdonítani. Most őszintén, van annak a legcsekélyebb értelme is, ahogy Lavrov külügyminiszter azon az alapon von párhuzamot a fasisztának kikiáltott Ukrajna elnöke és Hitler között, hogy szerinte mindkettőnek vannak zsidó felmenői? Milyen szándékok húzódnak meg egy ilyen kinyilatkoztatás hátterében. Valóságtartalmát nyilvánvalóan tök felesleges vizsgálni. Akár így van, akár úgy, az minden szempontból lényegtelen. Az azonban félelmetes, ahogy a mentális zavar fentről lefelé fertőzni kezd, s az elmebaj végleg felülír minden politikai racionalitást. Komoly intő jel! Jó lesz vigyázni.

Képek forrása: digitalhungary.hu / AFP - Attila Kisbenedek / karpatalja.ma / olkt.net

Forrás: BloggerBob