Regős Róbert: Majd a Sanyi rendet tesz

Azt hiszem, Magyarország a normális hazáért folytatott küzdelemben végképp elesett. Azt eddig is tudtuk, hogy nagy a baj. Nem szeretném az unalomig ismételgetni a nemzetközi elszigetelődésünkkel összefüggő okfejtéseket, se az itthoni gazdasági és pénzügyi helyzet abszurditásának ismertetését. Valahogy úgy érzem magam már jó ideje, mintha egy poros íven nagy sebességgel sodródó versenyautóban ülnék. Mivel úgy tetszik, tényleg a remény hal meg utoljára, egészen mostanáig bíztam abban, hogy csak jön egy tisztább felület, kicsit jobb tapadás, s a kormány mögött képes lesz valaki megállítani ezt a végzetes szakadék felé sodródást. Nem jött.

redbull wrc
Ha valakiben esetleg még mindig élnének illúziók arról, hogy megmaradt valami a fiatal Orbán liberalizmusából és a demokrácia melletti elkötelezettségből, annak most végképp le kell számolni ezekkel. A legszomorúbb talán az, hogy a miniszterelnök – immár hosszú évek óta tapasztalható – a későbbi politikai sikereinek megágyazó, e sikereket megalapozó egykori attitűdje mára tökéletesen hitelét veszítette. Nem meghaladottnak, hanem hazugságnak bizonyult. Mára minden tekintetben azonosult egy olyan vezető típusával, amely ellen annak idején minden tehetségét latba vetve küzdött – a történtek alapján hozzá kell tennünk, vélhetően pusztán a hatalom megszerzése érdekében.

A beszédmód egyértelművé teszi mindezt. A nagy terminológia-gyártó az eskütételét követő beszédében azzal a cseppet sem megnyugtató szófordulattal ajándékozta meg híveit, hogy „ideje van a hierarchikus fegyelemnek”. Úgy tűnik, ez még a „stratégiai nyugalomnál” is jobban sikerült. Milyen lehet a fegyelem, ha hierarchikus és milyen, ha nem az? Azt ugye nem kell ecsetelnem, ki áll a hierarchia csúcsán. De nyugtalanul gondolkodhat el az ember azon is, vajon mit érthet a miniszterelnök az összefogás „parancsán”. Milyen értelemben hoz „veszélyt … a hazára”, aki nem engedelmeskedik e parancsnak? Mert oké, fogjunk össze. De miben is? Én például semmilyen formában nem akarok támogatni egy olyan kormánypolitikát, amelyben továbbra sincs se önálló egészségügyi, se oktatási tárca.

tagallamok
Azt pedig egyenesen az agyrém kategóriájába sorolom, hogy mindkét területet a belügyminisztériumba gyömöszölték. Majd a Sanyi megoldja. Mit is? És hogyan? Nagyjából annyit érzékelek, hogy a belügyminiszter feladata lesz befogni az egészségügyben és az oktatásban dolgozók pofáját. Hangoskodásuk zavarhatja a miniszterelnököt felelős országépítő erőfeszítéseiben. Hogy Pintér sok mindenhez ért, amit a főnöke fontosnak gondol, arról Orbánnak nyilván volt elég ideje meggyőződni már eddig is. Az első megnyilatkozások alapján azonban bárki beláthatja azt is, hogy a közoktatáshoz egy vakhangot sem konyít. Őszintén szólva, miért is értene. Az országot Európa élmezőnyébe feltornászni képes, használható tudás humbugján túl – jelentsen ez bármit is – jószerivel csak a rendről prédikált.

Arról persze ismételten nem volt szó, mit ért Pintér renden. A közoktatás felelősétől elvárható, hogy tájékozott legyen az úgynevezett európai jó gyakorlatokban. Vajon Pintér rend fogalmába belefér az, ha egy tanuló, csak mert rossz napja van, félrehúzódik a terem egyik sarkába, s aznap nem igazán vesz részt a munkában? Elfogadhatónak találja, ha egy nebuló az osztályterem falára szerelt bordásfal tetején ülve válaszol a tanári kérdésre, mert ott érzi jól magát? Érti egyáltalán azt, hogy – nem városra, nem iskolára, hanem – személyre szabva kell megteremteni azt a pedagógiai helyzetet, amely az adott diák számára a leghatékonyabbnak bizonyul a tanulásban? Tudja, hogy ez egyentankönyvekkel és harmincvalahány fős osztályokkal, kizsigerelt, megalázott tanárokkal nem megy? Tényleg hisz abban, hogy az ő rendje az európai élmezőnybe fogja repíteni a magyar közoktatást? Attól tartok, eszébe nem jutott átgondolni, miket beszél. Azt persze kellő határozottsággal szögezte le, hogy a polgári engedetlenség fegyelmi kérdés. Igen, értelmezhető akár így is. Én azonban had’ ajánljam a tisztelt olvasó figyelmébe a TASZ meghatározását.

pinter rogan
Parancs, veszély a hazára, rend, fegyelmi kérdés. Újabb vonások egy illiberális rezsim arcán. Vegyük ehhez még hozzá a mindenféle titkosszolgálatokat maga alá gyűrő Rogán szóhasználatát is. Az önmagában röhej, hogy finoman fogalmazva is eufemizmussal felérő módon Miniszterelnöki Kabinetirodának hívják azt a szervezetet, amely abba is beleláthat, milyen gázok képződnek otthonainkba egy jó chilisbab után. Ugyanígy a vicc kategóriájába tartozik, hogy épp Rogán Antal lesz a korrupció elleni harc hazai Sárkányölő Szent Györgye. Hogy is mondta Orbán? „Sárkány ellen sárkányfű.” (A poént amúgy már tavaly februárban elsütötte, amikor megkapta a Sinopharm oltását. Tudja a fene, sokkal megnyugtatóbb, ha Süsü mondja ezt a sületlenséget. A sárkányfű a mese kontextusában ugyanis nem jó semmire, s így azért kissé nyugtalanító, hogy a vezér a metaforát a honvédségre utalva használta.)

Ami Rogánt illeti, a talányos „Ha valaki Magyarország érdekeit sérti … az nemzetbiztonsági kockázatot rejt” fenyegetés komoly aggodalomra adhat okot. Nincs élő ember, akire a nemzetbiztonsági kockázat rogáni definíciója ne volna bármikor ráhúzható. Különös tekintettel arra, hogy egy ilyen, a miheztartás végett közzétett, tisztázó meghatározásban továbbra is tisztázatlan marad, mit tekintünk Magyarország érdekének. Ugyanígy nem tisztázta ezt a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén az ország szuverenitásáért aggódó Kocsis Máté sem. A Fidesz frakcióvezetője a külföldi támogatást élvező belföldi civilszervezetektől, valamint a szerinte külföldi szolgálatban álló médiafelületektől féltette intenzíven a hazát. Megítélésem szerint azonban e szervezetek és médiafelületek képviselőinek is meggyőződése, hogy Magyarország érdekeit szolgálják. Hát, akkor most e fentiek fényében próbáljunk derűsen nézni a jövőbe. Igen, most már tényleg tiszta Orwell ez az egész.

Képek forrása: redbull.com / facebook.com/szuloihang / index.hu / Czeglédi Zsolt - MTI

Forrás: BloggerBob